A bizottság mandátumával lejár az EU külügyi főképviselője, Catherine Ashton megbízatása is. A Európai Külügyi Szolgálat vezetője egyben a brüsszeli testület alelnöke is. Hosszú hónapokig Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter tűnt a favoritnak a posztra, aki az ukrán válság kezelésében betöltött szerepével is világossá tette: Lengyelország és ő maga is "a nagyokkal" óhajt egy pályán játszani. Donald Tusk lengyel kormányfő pár héttel ezelőtt természetes jelöltnek nevezte Sikorskit az uniós külügyi főképviselő posztjára. A lengyelek és Sikorski pozícióját azok a kiszivárgott hangfelvételek gyengítik, amelyeken maga a külügyminiszter fogalmazott meg éles bírálatot az Egyesült Államokkal szemben.
Lehetséges jelöltként emlegetik az uniós "külügyminiszteri" posztra Krisztalina Georgievát, aki jelenleg az Európai Bizottság humanitárius segítségnyújtásért felelős tagja, valamint az olasz diplomácia jelenlegi vezetőjét, Federica Mogherinit. A Financial Times a napokban mindazonáltal arról írt, hogy keleti tagállamok egy csoportja megpróbálja megakadályozni, hogy Mogherini kerüljön az uniós diplomácia élére. A lap szerint a fő kifogás vele szemben, hogy Olaszország egyesek szerint túl barátságos Moszkvával, valamint, hogy alig fél éve tölti be a külügyminiszteri posztot.
Szintén lejár a mandátuma a csúcstalálkozókon elnöklő, az állam- illetve kormányfőket tömörítő Európai Tanács munkáját irányító Herman Van Rompuy volt belga kormányfőnek. Tavaly év végén a brüsszeli sajtó tudni vélte, hogy Van Rompuy posztját Anders Fogh Rasmussen, a NATO ősszel távozó főtitkára szeretné elfoglalni. A dán politikus a védelempolitikának szentelt decemberi uniós csúcson is részt vett, diplomaták pedig akkor úgy értékelték: fellépésével Rasmussen "bejelentkezett", hogy ő lehessen Van Rompuy utóda. Ezek a találgatások később elcsitultak. A Európai Tanács lehetséges elnökeként emlegették később Jyrki Katainent akkori finn miniszterelnököt is, aki július 1-jén mondott le hivataláról, ám a helsinki kormány végül az EP-képviselővé váló Olli Rehn helyére, az Európai Bizottságba delegálta. Esélyes lehet a posztra a dán miniszterelnök, Helle Thorning-Schmidt is, akit állítólag David Cameron korábban arra bíztatott, hogy legyen az Európai Bizottság elnöke. Az erről szóló pletykák pedig olyannyira nem akartak elülni, hogy Thorning-Schmidt maga emelt szót ellenük, mondván: míg ilyen mendemondák terjednek, nem tud a kormányzásra összpontosítani.
A posztok elosztása egy sokszorosan összetett alkufolyamat része, amelyben a jelölt rátermettsége mellett meghatározó az is, hogy ki melyik párthoz tartozik, melyik országból származik, illetve milyen nemű. Az Európai Bizottság elnökéül választott Juncker férfi és a jobbközép Európai Néppárt soraiból került ki. Georgieva szintén néppárti, 2007-ben csatlakozott országból, Bulgáriából származik, Mogherini viszont az olasz EP-választáson kimagaslóan szereplő balközép Demokrata Párt politikusa. Ehhez a politikai vonulathoz, az európai szociáldemokratákhoz köthető Helle Thorning-Schmidt dán miniszterelnök is. Az egyezkedések során az is döntő lehet, hogy melyik ország tagja az euróövezetnek, északi vagy déli állam, illetve, hogy 2004-ban vagy azután, esetleg korábban csatlakozott, vagy alapítója az Európai Uniónak. A kiválasztásnak ugyanakkor csak íratlan szabályai vannak.
Az, hogy melyik ország kormánya kit delegál majd a Jean-Claude Juncker vezette testületbe, várhatóan nem válik maradéktalanul ismertté már szerdán. Az viszont már most látható, hogy a jelöltek körül a nemek harca van kirobbanóban. A jelenlegi bizottságban ugyanis kilenc hölgy kapott helyet, akik az elmúlt héten határozottan az élére álltak annak a kezdeményezésnek, hogy a következő testületben ennél több, vagyis legalább tíz nő legyen, azok pedig, akiket egyes tagállamok eddig megneveztek, kivétel nélkül mind férfiak.