Hammond elődje, William Hague előző éjjel jelentette be teljesen váratlanul lemondását, azzal egy időben, hogy Cameron a Konzervatív Párt vezette kormány eddigi legnagyobb átalakításába kezdett.
Hammond személyében a belső kabinet egyik leginkább EU-szkeptikus tagja került a külügyi tárca élére. Philip Hammond nemrégiben, a BBC-nek nyilatkozva kijelentette: ha nem sikerül érdemben újratárgyalni Nagy-Britannia és az Európai Unió viszonyrendszerét, akkor a kormányfő által a brit EU-tagság sorsáról kilátásba helyezett népszavazáson ő arra fog voksolni, hogy Nagy-Britannia távozzon az unióból.
Hammond helyére is egy markánsan EU-szkeptikus politikus került: a kormányfő Michael Fallont, az üzleti ügyek minisztériumának eddigi energiaügyi államtitkárát nevezte ki védelmi miniszterré.
Fallon néhány hete kijelentette a BBC-nek: a kormány azt fogja javasolni, hogy a választók a referendumon nemmel szavazzanak a brit EU-tagság jövőbeni fenntartására vonatkozó kérdésre, ha addig nem sikerül egyezségre jutni Brüsszellel a brit kormány által igényelt reformokról.
David Cameron tavaly jelentette be, hogy ha a Konzervatív Párt kormányon marad a 2015 májusában esedékes parlamenti választások után, Nagy-Britanniában 2017-ig népszavazást tartanak a brit EU-tagságról, de addig a kormány újra akarja tárgyalni az EU-hoz fűződő viszonyrendszerét az Európai Bizottsággal. A brit választók ennek eredménye alapján döntenének arról, hogy az EU-n belül vagy azon kívül akarják-e tudni hazájukat.
A London által tervezett tárgyalások egyik központi eleme az Európai Unión belüli munkaerőmozgás szigorításának igénye. A brit kormány egyebek mellett olyan szabályozási rendszert szeretne, amely addig nem tenné lehetővé az új EU-tagállamokból érkezők korlátozás nélküli munkavállalását más uniós országokban, amíg az újonnan felvett tagországokban az egy főre jutó átlagjövedelem el nem ér egy bizonyos szintet.
A brit sajtó által minap megszellőztetett - hivatalosan meg nem erősített - elképzelések szerint a brit kormány ezt visszamenőlegesen, tehát az EU-ba már felvett közép- és kelet-európai tagországokra is érvényesítené.
A keddi brit kormányátalakítás során más, alacsonyabb kabinetposztokra is EU-szkeptikusként ismert politikusok kerültek.
Az ellenzéki Munkáspárt keddi nyilatkozata szerint Cameron "lemészárolta a mérsékelteket" a kabinet átszervezésével, és a kinevezések a kormányzati politika "markáns jobbratolódását" valószínűsítik.
A kormányátalakítás legnagyobb meglepetése William Hague távozása a külügy éléről. Az már a hétvégén nyilvánosságra került, hogy Cameron a héten átalakításokat hajt végre kormányában, de ilyen horderejű személycseréről nem szivárogtak ki értesülések.
Hague a Konzervatív Párt 2010-ben aratott választási győzelme óta állt a brit külügyminisztérium élén, és 1989 óta alsóházi képviselő. A volt külügyminiszter jóval kevésbé EU-szkeptikus politikai irányvonalat képviselt, mint utódja, Philip Hammond.
Hague-nél is jóval inkább EU-párti álláspontot vallott a mostani brit kormányátalakítás másik "nehézsúlyú" érintettje, a 74 esztendős Ken Clarke, aki maga jelentette be távozását.
Clarke 2012 óta tárca nélküli miniszterként szolgált a kabinetben, de a korábbi konzervatív kormányokban betöltötte az oktatási, az egészségügyi, az igazságügyi, valamint a belügy- és pénzügyminiszteri tisztségeket is. Az alsóháznak 1970 óta tagja, és már 1972-ben, Edward Heath kormányában államtitkári megbízatást kapott.
Ken Clarke háromszor indult a Konzervatív Párt vezetőjének és miniszterelnök-jelöltjének tisztségéért, mindhárom alkalommal eredménytelenül.
Clarke messze a leginkább EU-párti tagja a tory felső vezetésnek, és egyöntetű vélemények szerint ezért nem választották soha a párt első emberének.
Távozását bejelentő, Cameronhoz intézett levelében is alig burkoltan bírálta a kormányfő és a Konzervatív Párt EU-politikáját, közölve: szilárdabban hisz Nagy-Britannia EU-tagságában, mint bármikor, és a miniszterelnök által a brit EU-tagság sorsáról meghirdetett népszavazás kampányában "vehemensen" küzdeni fog Nagy-Britannia bennmaradásáért az unióban.