Miközben idén Brazília ad otthont a világ egyik legrangosabb sporteseményének, a labdarúgó-világbajnokságnak, és a dél-amerikai kontinenst képviseli a negyeddöntőbe jutott nemzeti válogatottak fele (Brazília, Kolumbia, Argentína, Costa Rica), kevés szó esik arról, hogy a magukat demokratikus berendezkedésűnek tartó latin-amerikai országok politikai vezetői a XXI. század elején is milyen mértékben ápolják a személyi kultuszt.
Andrés Oppenheimer Pulitzer-díjas újságíró arra hívja fel a figyelmet, hogy a térség sok államában továbbra is a közpénzek jelentős hányadát költik az ország vezetőjének dicsőítésére, és ez alól üdítő kivételt jelent Luis Guillermo Solis, Costa Rica elnöke.
Az aprócska közép-amerikai ország államfőjének múlt heti rendelete szerint az új utak, hidak, kórházak és egyéb középületek emléktábláinak, amelyeket 2018-ban véget érő elnöki ciklusa előtt avatnak fel, csupán az építés évét kell feltüntetniük, az elnök nevét nem.
"A középületek az ország tulajdonát képezik, és nem egy bizonyos kormányét vagy egy bizonyos közszolgáét" - mondta Solis a rendelet aláírásakor. "Az elnök személyének nem lesz többé kultusza, legalábbis az én kormányzásom alatt nem" - tette hozzá az államfő.
Melvin Jimenez, a costa rica-i elnöki hivatalt vezető miniszter elmondta, hogy Solis döntése egy átfogó kampány része. "Nincsen semmiféle magyarázat arra, miért kellene az elnök nevének bármiféle közpénzből épített alkotáson megjelennie. Ezeket a közmunkákat a costa ricaiak fizetik az adójukkal, és az elnök csupán végrehajtja őket" - magyarázta Jimenez, és hozzátette: "nincs oka annak sem, hogy miért kellene az arcképét közhivatalokban elhelyezni, mivel a kormányzati döntéseket az államfő a miniszterekkel, miniszter-helyettesekkel és sok más tisztségviselővel közösen hozza meg".
Ezzel szemben Venezuelában, ahol legutóbb Hugo Chávez egykori elnök kezdte el a személyi kultusz népszerűsítését, Nicolás Maduro elnök több millió, őt és Chávezt magasztaló tankönyvet osztott ki.
A Maduro-kormányzat "Venezuela bolivári köztársaságának illusztrált alkotmányával" látja el az iskolákat. Az okmány többek között a gyerekekkel játszó, mosolygó és jóképű Chávezt ábrázolja "A legfőbb boldogság" címszó alatt. Egy másik illusztráció az égből letekintő, istenszerű Chávezt ábrázolja, miközben a nemzeti színű, elnöki vállszalagot viselő Maduro győzelmesen emeli kezét a mennyek felé. A kép a "Demokrácia" címszó alatt jelent meg a könyvben.
Rafael Correa, Ecuador elnöke - akinek politikai pártja jelenleg arra törekszik, hogy az államfő korlátlan időre történő újraválasztása érdekében változtathassa meg az alkotmányt - már nem csupán cenzúrázza a sajtó bírálatait, hanem egyenesen azt követeli az újságoktól, hogy "szépeket" írjanak róla.
A Fundamedios nevű ecuadori, a sajtószabadságért fellépő civil szervezet arról számolt be, hogy júniusban az ecuadori kormány információs és kommunikációs hivatala jogi eljárást kezdeményezett az El Universo, El Comercio és a Hoy című helyi lapok ellen, mivel azok nem tudósítottak Correa chilei útjáról, amely során tiszteletbeli egyetemi diplomát kapott. Maga az államfő bírálta a sajtóvisszhang hiányát május 17-i beszédében, és arra kérte támogatóit, tegyenek jogi lépéseket a lapok ellen.
A Latin-Amerika szívében fekvő Bolíviában Evo Morales elnök nemrég gyerekkönyvet jelentetett meg "A kis Evo kalandjai" címmel, amely az államfő gyerekkorának állít emléket. A könyv - szerzője Alejandra Claros Borda korábbi elnöki tanácsadó - öt rövid történetben ábrázolja az elnök fiatalkori élményeit, beleértve azt, amikor a "kis Evo" iskolába megy, focizik vagy éppen egy háromszínű szamárral barátkozik.
Oppenheimer szerint a szomszédos Argentínában a közterek elnevezésében teljesedik ki a személyi kultusz. Cristina Fernández de Kirchner elnök annyi utcát, hidat és épületet neveztetett már el elhunyt férjéről, Néstor Kirchner egykori elnökről, hogy Leonardo Mindez, a Clarín című argentin napilap újságírója blogot indított "Nevezz mindent Néstornak" címmel. A honlap közel száz középületet és közterületet sorol fel, amelyet a néhai államfőről neveztek el - legutóbb például az Atucha II. atomerőmű vette fel Néstor Kirchner nevét.
Emellett az argentin elnök bírálói azt állítják, hogy a kormányzat többet költött a Kirchnert népszerűsítő, futballmeccsek idején vetített televíziós kampányra, mint amennyit az egészségügyre vagy az oktatásra fordítottak.
A Miami Herald Tribune újságírója szerint a jelenség legnagyobb hátulütője, hogy a Venezuela, Ecuador vagy Bolívia elnökei által támogatott személyi kultusz nem csupán az egyes vezetők ártatlan, narcisztikus gyarlósága marad, hanem kiszipolyozza a kormányzati forrásokat, és megfertőzi az átlagemberek gondolkodását.