A néppárti Jean-Claude Juncker, a szocialista Martin Schulz, a liberális Guy Verhofstadt és a zöldpárti Ska Keller vitájába az Euranet Plus hálózat révén 15 európai városból - köztük Budapestről - élőben lehetett bekapcsolódni, kérdéseket feltenni. Az Euranet Plus olyan, brüsszeli központú, uniós finanszírozású szervezet, amely 19 rádióadót fog össze az "országokon átívelő kitekintés" céljával, közvetlenül az európai hallgatókhoz szólva.
Az idei, május 22. és 25. között tartandó EP-választások eredményét - most első ízben - figyelembe kell venniük az EU-országok vezetőinek, amikor javaslatot tesznek majd az Európai Parlamentnek arra, hogy ki legyen az elkövetkező öt évre az unió központi javaslattevő-végrehajtó intézményének, az Európai Bizottságnak az elnöke. A testület vezetőjét az EP-nek kell megválasztania. Minderről az unió alapszerződésének számító Lisszaboni Szerződés rendelkezik. Korábban az Európai Bizottság elnökét kizárólag a tagállamok vezetői választották ki.
A keddi vitában a luxemburgi Juncker, a jobbközép, kereszténydemokrata pártcsalád képviseletében a "fiskális szigor" hívének mondta magát, de - leszögezve azt, hogy "nem a politikus teremt munkahelyeket" - egyetértett azzal, hogy ki kell alakítani Európában a bankok bátrabb beruházásösztönző hiteltevékenységének a feltételeit. Teljes támogatásáról biztosította az európai energiaunió megteremtésének tervét, tekintettel egyebek közt arra is, hogy az uniónak csökkentenie kell a függését az orosz gázszállításoktól.
A német Schulz szerint a feladat most a bizalom helyreállítása azután, hogy Európában a spekulatív, ugyanakkor adóelkerülésre törekvő tőke hatalmas válságot okozott, és annak költségeit az embereknek kell megfizetniük. Szerinte egyfelől új adópolitikára van szükség, másfelől az energiahatékonyságot szolgáló, új technológiákat meghonosító iparágak jelentik az egyik olyan, különösen ígéretes területet, amelybe Európának érdemes lenne befektetnie. Elítélően szólt arról, hogy nagy cégek visszaélnek a fiatalok állástalanságával, és mára széles körben elterjedt a nem fizetett gyakornoki állások felkínálása, amit azután a hitegetések ellenére nem követ tényleges állásajánlat.
A belga Verhofstadt egyetértett a költségvetési fegyelem szükségességével, de szerinte az európai piac további egységesítésével - bankunióval, az egységes tőkepiac, energiaközösség és digitális piac megteremtésével - új növekedést is lehet serkenteni. Felhívta a figyelmet arra, hogy Görögországban alapvetően belső okok sorozata, egyfajta kliensrendszer vezetett a pénzügyi összeomláshoz.
A német Keller arra hívta fel a figyelmet, hogy a leromlott európai oktatásügy és az egészségügy újrafejlesztése sokkal jelentősebb forrásokat igényelne, és ezt szerinte nem szabad adósságnövelő tényezőnek tekinteni. Súlyosan alulfinanszírozottnak nevezte az európai fiatalok elhelyezkedését célzó garanciaprogramot. A megszorító intézkedésekkel - mondta - "elárulták az európai álmot".
A migrációs politikát illetően Schulz és Verhofstadt a legális munkaerő-bevándorlás európai szabályrendszerének a kialakítása mellett érvelt. Schulz emellett azt mondta, hogy szolidaritást kell mutatni a nagy migrációs nyomásnak kitett déli EU-országokkal. Az unión belüli munkaerő-mobilitásról Verhofstadt úgy vélekedett, hogy az még mindig nagyon alacsony, ugyanakkor szerinte uniós szintű szabályozással kell elejét venni annak, hogy a munkaerő vándorlása mögött az egyes országok eltérő szociálpolitikai juttatáscsomagjából való részesedés - mint angolul fogalmazott, a "welfare shopping" - legyen a mögöttes motiváció.
Juncker szerint az uniónak saját határain túl is kell tekintenie, és társfinanszírozóként segítenie kell különböző országokat, hogy azok adott esetben vissza tudják fogadni a menekülteket. Ami az unión belüli szabad mozgást illeti, a néppárti politikus hangsúlyozta: Románia és Bulgária immár eleget tett a schengeni övezethez való csatlakozás feltételeinek.
A vita során Juncker és Verhofstadt között szóváltás keletkezett annak nyomán, hogy egy kérdező Juncker fejére olvasta a banktitok szentségének túlzott luxemburgi őrzését, a tőkevagyonok rejtőzködésének lehetővé tételét. A volt luxemburgi kormányfőt Schulz védte meg azzal, hogy emlékeztetett arra: Juncker annak idején mindent megtett e helyzet megváltoztatása érdekében, és ebben leginkább a liberálisok gátolták őt.