Navvar Bulbul szíriai színész több mint két hónapja igyekszik felhívni a figyelmet az észak-jordániai Zaatariban lévő menekülttáborban élő gyermekek sorsára.
"Megpróbálom visszaadni a nevetést és az örömöt a gyermekeknek, hogy segítsem őket az önkifejezésben" - mondta Bulbul, aki több szíriai népszerű szentimentális sorozatban játszott, és azért kellett elhagynia hazáját, mert részt vett a Bassár el-Aszad elnök elleni tüntetésekben.
Jordániában félmillió szíriai menekült él, közülük százezren (mintegy ötvenezer gyermek), a hatalmas zaatari menekülttáborban.
A nevetés, az öröm és a gyermeki ártatlanság aligha szerepel a két lánya által elárult Lear király történetében.
Madzsd Ammari, aki tavaly érkezett családjával a határ másik oldalán fekvő Deraából, a 2011-ben kezdődött tiltakozások bölcsőjéből, boldog, hogy tizenhárom évesen ő játszhatja az öreg királyt. "Először nagyon nehéz volt, de ma már nagyon élvezem, és sokat nevetek a barátaimmal. Úgy érzem, mintha hazatértem volna" - mondta a fiú.
A szövegnek, amelyet gyermekek számára adaptáltak a dráma irodalmi arab nyelvű fordítása alapján, semmi köze a politikához vagy a lázadáshoz - mondta a homszi származású Bulbul.
A színész azért választotta a birodalmát három lánya között megosztani kívánó öreg király történetét, mert egy olyan darab, amely a szíriai emberekre zuhanó bombákról szól, nem érdekelte volna a pusztulás és halál által sokkolt gyermekeket.
Navvar Bulbul elmondta: nem sok támogatást kapott a tábor vezetőségétől. Barátai segítségével sikerült megvennie a sátrat is, és összegyűjtenie a kellékeket. "A gyermekeknek játszani kellene, művészeteket, zenét tanulni, de csapdába zárta őket a háború és felekezeti erőszak. Amikor először a táborban jöttem, a gyerekek háborúról beszéltek. Tankok, golyók és bombák. Ez megváltozott, és számomra már ez is siker" - tette hozzá a színész.
"Számomra a gyermekek az igazi forradalmárok. Zaatariban Shakespeare-t játszani egyfajta forradalom a politika és a társadalom ellen" - mondta a színész.
A legkisebb leányt, Cordeliát játszó tizenkét éves Veam Ammari számára - prózaian fogalmazva - a színjátszás segít leküzdeni az unatkozást. "Eleinte nem volt könnyű a szerepem, mert irodalmi arabot kellett beszélnem. Most már minden simán megy, és sok barátom lett. Nem érzem már egyedül magam" - mondta.