Ukrajna, amelynek nevének szó szerinti jelentése "a szélen", ismét a szélen található, Oroszország és Európa szélén, ezúttal azonban 18 éve független. Évszázadok óta ez a leghosszabb periódus, amikor független volt. A szerző szerint meglepő, hogy miközben az ukránok nagyra becsülik a függetlenségüket, a belpolitikai vita arról zajlik, milyen külföldi entitás mellé sorakozzanak fel. Nyugat-Ukrajna lakói az Európai Unióhoz szeretnének csatlakozni, a keletiek az oroszokhoz szeretnének közelebb állni.
A nemzetbiztonság szempontjából Ukrajna ugyanolyan fontos Moszkvának, mint Skócia Angliának vagy Texas az Egyesült Államoknak. Ellenséges kézben ezek a területek mindhárom ország létét fenyegetnék. Kizárólag stratégiai szempontból Ukrajna Oroszország "lágy alteste". Ha Ukrajna nyugati befolyás alá kerülne, Oroszország (és Fehéroroszország) déli része a lengyel határtól szinte Volgográdig, mintegy 1000 kilométer hosszan nyitva állna.
1932-ben Németország még magatehetetlen hadirokkant volt, 1941-re meghódította az európai kontinenst és mélyen behatolt Oroszországba. Hosszú és fájdalmas történelmük során az oroszok megtanulták, hogy sose az alapján tervezzenek, amit mások adott pillanatban megtehetnek. Erre való tekintettel Ukrajna jövője sosem lesz közömbös számukra - írta George Friedman.
Annál is inkább, mert Ukrajna ellenőrzi a fekete-tengeri kijáratot, Odessza és Szevasztopol az orosz hadi és kereskedelmi flotta számára egyaránt fontos. Ukrajnán keresztül húzódik az Európába vezető olaj- és gázvezetékek nagy része is.
A 2004. évi "narancsszínű forradalom" nagy szerepet játszott a Nyugatra és annak Ukrajnával való viszonyára vonatkozó orosz álláspont átértékelésében. A békés felkelést, amelyet oroszok szerint a nyugati titkosszolgálatok, mindenekelőtt az amerikai CIA és a brit Mi6 szervezett a háttérből, Vlagyimir Putyin orosz elnök Oroszország bekerítési kísérleteként értékelte.
Putyin hat éven át dolgozott azon, hogy visszafordítsa a történéséket, nyíltan és titokban mesterkedett a hatalomra került nyugatbarát koalíció megosztásáért és oroszbarát kormány hatalomra segítéséért. A 2010-es elnökválasztáson ismét Viktor Janukovics került hatalomra, így orosz szempontból elhárult a veszély.
Míg a legtöbb országban az emberek osztálykülönbségek szerint viszonyulnak az uniós tagsághoz, Ukrajnában területi megoszlás is van - mutatott rá Freidman. A ország keleti egyharmada orosz irányultságú, a középső országrész nyugatbarát, de megosztott, a nyugati egyharmad pedig egyértelműen nyugatbarát.
Ez a megosztottság határozza meg az ukrán politikát, külpolitikát is. Janukovics megválasztását a narancsszínű forradalom megtagadásának tekintik, a "narancsosok" ki nem állhatják Janukovicsot, akit Moszkva eszközének tekintenek.
Fiatal ukrán pénzügyi elemzők és kereskedők a szerzőnek felvetették, hogy Kelet- és Nyugat-Ukrajna két országra válhatna szét, ami kétségkívül rímel a "szélen létezés" ukrán hagyományával. A gond Friedman szerint az, hogy nincs világos földrajzi határvonal a két országrész között, és az ország középső része maga is megosztott.
Fiatal bankárok és kereskedők EU-csatlakozást szeretnének, de legszívesebben elhagynák az országot. Az ország keleti iparvárosainak lakói viszont nem akarnak távozni Ukrajnából, és tudják, hogy a termékeik Európában nem versenyképesek. Tudják, hogy az oroszok megveszik a termékeiket, de félnek, hogy a Nyugat-Ukrajnába telepítendő nyugati gyárak miatt elvesztenék az állásukat.
Az ukrán gazdaságot és társadalmat átható ukrán oligarchák is Oroszországhoz szeretnék közelebb tudni Ukrajnát, nem csak azért, mert az oroszokhoz fűzik őket a gazdasági és politikai kapcsolataik, de azért is, mert az Európai Unió a szabályaival és az átláthatóságával valóságos kihívás lenne a számukra.
Friedman szerint az oroszok nem törekszenek az egykori orosz birodalom visszaállítására, befolyásolási övezetet akarnak. Megelégszenek azzal, ha Ukrajna megőrzi belső szuverenitását, amíg Ukrajna nem jelent veszélyt a számukra, és az ellenőrzésük alatt állnak az ukrajnai gázvezetékek.
Míg az ukránok előtt ott a választás: Európa vagy Oroszország, az EU nem szeretne egy újabb gyenge tagországot, van belőle neki elég, Oroszország pedig nem szeretné magára venni Ukrajna irányításának a terhét - így Friedman.
A nagy kérdés most nem az, hogyan működjön Ukrajna, hanem az, hogy Európához vagy Oroszországhoz soroljon be. Míg a 20. században Ukrajna hovatartozásáért háborúkat vívtak, jelenleg nem lesz harc. Oroszország megkapta, amit Ukrajnától akar, Európa pedig nem fog ezért kockáztatni - vélte Friedman.
Londoni elemzők álláspontja, gazdasági háttér a következő oldalon.Rövid távú megoldás az orosz befektetés
Az ukrán gazdaság számára csak rövid távú könnyebbséget jelenthet a kedden bejelentett orosz pénzügyi csomag, és az egyezség az ukrajnai belpolitikai válság eszkalálódásának kockázatát is növeli - vélekedtek kedd esti értékeléseikben londoni pénzügyi elemzők.
Neil Shearing, az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics felzárkózó piacokkal foglalkozó főközgazdásza kiemelte azt a véleményét, hogy az orosz finanszírozási csomag - amelynek fő elemeként Oroszország 15 milliárd dollár névértéken vásárol ukrán állampapírt -, jelentősen csökkenti az ukrán fizetésimérleg-válság közvetlen kockázatát.
Shearing közölte: a Capital Economics becslése szerint a jelenlegi állapot alapján az orosz befektetési csomag önmagában hozzávetőleg 18 hónapra betömheti az ukrán fizetési mérlegen tátongó lyukakat.
Az Ukrajna által importált orosz földgáz árának szintén megígért csökkentése a ház számításai szerint évente mintegy 4,5 milliárd dollárral, a hazai össztermékhez (GDP) mért jelenlegi 8,5 százalékról 6 százalékra csökkenti az ukrán folyómérleg-hiányt.
Mindez együtt azt jelenti, hogy a kedden tető alá hozott orosz-ukrán pénzügyi megállapodás az ukrán fizetési mérleg kétévi finanszírozására elegendő - közölte Shearing a Capital Economics által elvégzett számítások alapján.
Az elemző szerint ugyanakkor reális lehetőség, hogy a Moszkva felé tett lépés és az ezzel egyidejű távolodás az EU-tól újabb tiltakozó megmozdulásokkal jár, és még mélyebb politikai válságba sodorhatja az országot.
Az Oroszországgal kötött pénzügyi megállapodás mindig is a legjobb kondíciók ígéretét jelentette az ukrán gazdaság rövid távú finanszírozásához, és valószínűsíthető volt a kezdeti piaci megugrás is. A befektetői megkönnyebbülést jelezte, hogy az orosz pénzügyi csomag bejelentése után azonnal csaknem egy teljes százalékponttal, 11,5 százalékról 10,8 százalékra esett a kétéves ukrán állampapír hozama. Az EU-hoz fűződő kapcsolatok szorosabbra vonása lenne azonban az a lépés, amely nagyobb valószínűséggel biztosítaná az ukrán gazdaság életre keltéséhez szükséges szerkezeti reformok végrehajtását - vélekedett keddi értékelésében a Capital Economics vezető londoni elemzője.
Neil Shearing szerint mindezek alapján a kedden bejelentett megállapodás valamelyes rövid távú könnyebbséget hozhat az ukrán gazdaságnak, de az ország változatlanul súlyos kihívásokkal lesz kénytelen szembenézni a következő években.
A Goldman Sachs (GS) bankcsoport londoni elemzőinek kedd esti előrejelzése még borúlátóbb: a ház becslése szerint az orosz pénzügyi tranzakció és a földgázár-engedmény együttesen 18 milliárd dollárnyira tehető egyenlegjavító hatása legfeljebb egyévnyi haladékot jelenthet Ukrajnának. Az ukrán gazdaság külső finanszírozási igénye ugyanis a következő egy évben várhatóan 18-20 milliárd dollár lesz.
Mindezek alapján a GS londoni elemzői azzal számolnak, hogy ha az orosz finanszírozási csomag nem eredményez fordulatot az ukrán gazdaságban, akkor Ukrajna egy év múlva ismét ugyanabban a helyzetben lesz, mint eddig, mivel 2015-ben is hozzávetőleg 18 milliárd dollár külső finanszírozásra lesz szüksége.
Így az orosz ügylettel az ukrán kormány nyerhet ugyan egyévnyi finanszírozást, ám a megállapodás nem szünteti meg az alapvető ukrán makrogazdasági egyensúlytalanságokat, a szerkezeti reformok szükségességét és a következő években esedékessé váló jelentős devizaadósság-törlesztési kötelezettségeket - hangsúlyozták a Goldman Sachs londoni elemzői.
A Royal Bank of Scotland (RBS) londoni befektetési részlegének felzárkózó piacokra szakosodott elemzői kedd esti értékelésükben annak a véleményüknek adtak hangot, hogy az Oroszországgal kötött egyezség nyomán immár kevésbé sürgető a hatékonyságot nélkülöző ukrán energiaszektor átalakítása, ami hosszú távon negatív fejlemény Ukrajna hitelképessége szempontjából.
Az RBS elemzői szerint az orosz pénzügyi csomag nyomán valószínűtlenné vált az is, hogy az ukrán kormány jelentős erőfeszítéseket tesz a párbeszéd újrakezdésére a Nemzetközi Valutaalappal (IMF), és emiatt a reformlendület várhatóan legalább 2015-ig lanyha marad.
Miután pedig az IMF reakciója "most már nem különösebben aggasztja" az ukrán kormányt, megnőtt a valószínűsége a helyi fizetőeszköz alátámasztását célzó, nem piacbarát intézkedéseknek is - vélekedtek az RBS londoni elemzői.
A ház szerint ugyanakkor ha a politikai feszültség tovább erősödik, a lakosság valószínűleg elkezdi devizára váltani a mindennapi életvitelhez nem szükséges készpénztartalékát. Ebben az esetben az RBS elemzőinek várakozása szerint az ukrán jegybank a tőkekorlátozások szigorításával reagálna.