A kancellár törökországi látogatásának célját úgymond a régi barátság elmélyítésében jelölte meg. Lapjelentések szerint van is mit tennie, mert az uniós csatlakozásról kezdett megbeszélések közvetve éppen a berlini kormány álláspontja miatt húzódtak el ennyire. Ankara még 1987-ben kérelmezte felvételét az Európai Unióba, de erről a tárgyalások csak 2005-ben indultak meg. Hogy ez megtörtént, jórészt az addig Berlinben kormányzó balközép koalíciónak köszönhető, amely határozottan síkra szállt Törökország teljes jogú uniós tagsága mellett. A 2005 őszén hivatalba lépett új kancellár, Angela Merkel viszont már csak különleges kapcsolat kialakítását szorgalmazta, ami Ankarában visszatetszést váltott ki. Így nem véletlen, hogy az esetleges felvétel feltételeként szabott 35 pont közül eddig csupán 13 került terítékre és csupán egy témában, a tudományos kutatás összehangolásának kérdésében született megállapodás.
Francois Hollande francia államfővé választása óta Párizs is hajlik a csatlakozási tárgyalások felgyorsítására, ezért Angela Merkel Ankarában Recep Tayyip Erdogan kormányfőnek és Güll elnöknek főleg azt emelte ki, hogy a Berlin által ajánlott különleges kapcsolat megteremtése lényegében a teljes jogú tagság előkészítése.
A kancellár korábbi álláspontjának módosulásában alighanem komoly szerepet játszik az is, hogy Németországban egyre jelentősebb politikai tényezőt jelent a közel 3 millió bevándorolt török, akik közül immár csaknem másfél millióan felvették a német állampolgárságot. De talán még ennél is fontosabb volt Angela Merkel számára Erdogan nemrég tett kijelentése, amely szerint Ankara nem várhat az idők végtelenségéig az Európai Unió hozzáállásának megváltozására és ezért a Putyin orosz elnökkel folytatott tárgyalásain már puhatolni kezdte, hogy Törökország miként csatlakozhatna a Sanghaj 5-ös együttműködési szerződéshez. Kijelentése csaknem pánikot váltott ki Brüsszelben, mert a világgazdaságban egyre jelentősebb szerepet játszó Törökországot nem szeretnék a Moszkva és Peking vezetése alatt álló szerződés keretén belül látni.
Az eszmecseréket követő sajtóértekezleten azonban már úgy tűnt, hogy Ankara is szívesebben tartozna az Európai Unióba, legalábbis erre utalt Erdogan kijelentése, amely szerint a kancellárt arra kérte, hogy személyesen közvetítsen az EU és Törökország között a tagság mielőbbi elnyerése érdekében.