"Arra gondoltam a liftben: holnap lesz az első nap az életemben, amikor nem kell semmit csinálnom" - ütötte el humorosan 1996-ban a republikánus Bob Dole, hogy le kellett mondania álmáról.
Dole ekkor 73 éves volt és a vereséggel befejezte 45 éves politikai karrierjét.
"Azt üzenem a fiataloknak: nagyobb öröm nyerni, mint veszíteni, de ne adják fel, harcoljanak tovább" - mondta, majd arról mesélt a Daily Beast magazinnak, hogy a vesztesnek most azt javasolná: forduljon orvoshoz. Sokáig tart túltenni magad rajta és el kell foglalnod magad valamivel - mondta. Először azonban elutazott feleségével a napfényes Floridába.
Michael Dukakis, - Mitt Romney-hoz hasonlóan az északi Massachusetts kormányzója volt, de nem republikánus, hanem demokrata - az idősebb George Bushtól kapott ki 1988-ban. Mindez úgy sikerült neki, hogy a kampány egy szakaszában 17 százalékkal nagyobb volt a tetszési indexe. Végül az elektori szavazatok mindössze 21 százalékát kapta az idősebb Bush 79 százalékával szemben.
A kormányzóság neki áldás és átok is volt. Áldás, mert így már másnap visszatérhetett a munkához, de átok is, mert szerinte aktív kormányzóként túl keveset kampányolt és ezért vesztett. "Másnap hajnali 2-3-kor ébredsz. Nem az idegek miatt, hanem mert az állandó repkedés miatt megzavarodott a biológiai órád. Két hónapig tartott, mire tudtam rendesen aludni" - mondta, viszont hozzátette: nem akart szabadságra utazni, elég volt neki hazamenni és barátok közt lenni.
Talán senki sem kapott ki olyan csúnyán, mint 1984-ben a demokrata jelölt Walter Mondale. Ronald Reagan 525 elektori szavazatával szemben neki épphogy sikerült 13-at begyűjtenie. "Egy darabig visszafogtam magam, sokat olvastam, horgásztam, próbáltam megszabadulni a feszültségtől" - mesélte. Nem sokkal később visszatért a jogi praxishoz. Később egy külpolitikai kutatóintézet elnöke lett, majd Bill Clinton Tokióba küldte nagykövetnek.
Mondale nagy megtiszteltetésnek nevezte, hogy elnökjelölt lehetett, emberekkel beszélhetett és megismerte az országot. Csak azt sajnálom, hogy nem nyertünk - mondta. Egy anekdotával is szolgált: találkoztam az 1972-ben szintén csúnyán kikapott George McGovernnel. "George, hogyan teszed túl magad egy ilyen súlyos vereségen? - kérdeztem. Ha megtörténik, elmondom!"- szólt a válasz.