A modern társadalomban nincs olyan, hogy valamit semmiért - szögezte le Chris Grayling brit munkaügyi államtitkár. A tízmilliós Londonban nem lehet örökké segélyre támaszkodva élni, valamit nyújtani kell a közösségnek cserében. Tehát azok a fiatalok, akik a tanulmányaik elvégzése után fél évi munkaviszonyt sem tudnak felmutatni, hanem sorozatosan segélyért folyamodnak, ettől fogva csak akkor kapják meg a munkakeresőknek járó heti összeget, ha előbb három hónapon át ingyen dolgoznak jótékonysági vagy társadalmi szervezeteknél, például valamelyik aggok háza kisegítő alkalmazottjaként. Ezen felül heti tíz órában kötelező lesz számukra, hogy aktív munkakereséssel foglalkozzanak.
Az új rendszert először tizenhat londoni kerületben próbálják ki, főként azokban a városrészekben, amelyekben tavaly fiatalok, túlnyomó részt munkanélküliek, gyújtogatásos-fosztogatásos zavargásokat kezdtek. Ha a szisztéma működik, akkor kiterjesztik egész Londonra és vidéki városokra is.
Boris Johnson londoni főpolgármester szerint a munkára fogott fiatalok azt fogják tapasztalni, hogy a mindennapi hasznos elfoglaltságnak több értelme van, mint a segélyezett semmittevésnek, ami végeredményben a saját képességeikbe vetett hitüket is alááshatja.
Az ellenzék szerint az elgondolás hibás. A munka megtapasztalása fontos a fiatalok számára, de igazi álláshelyeket kellene teremteni, ha kell, a bankvezetők prémiumának megadóztatása révén.
Londonban jelenleg 191 ezer olyan 16 és 18 év közötti fiatal van, aki nem dolgozik, nem diák és nem áll szakmai képzés alatt, azaz semmit sem csinál. Az év első negyede óta több mint tíz százalékkal növekedett ezeknek az ifjú munkanélküli segélyezetteknek a száma. A kormány munkához akarja szoktatni a semmittevő londoni fiatalokat, és kezdetnek hatezer támogatottal közli, hogy csak akkor kap tovább is segélyt, ha előbb három hónapot mindennemű fizetés nélkül letölt valamiféle, a társadalom számára hasznos, kijelölt munkakörben.
Chris Grayling szakállamtitkár szerint túl gyakori, hogy az iskolából kikerülő fiatal azonnal bejelentkezik munkakereső segélyért, de egész nap otthon ül és számítógépes játékokkal szórakozik. A sokezer londoni vendéglőben, kávézóban és pubban külföldiek, főleg kelet-közép-európaiak a kiszolgálók, mert ebben a munkában az angol fiatalok nem látnak fantáziát. Tehát munkalehetőség van, s amíg jobb állást nem talál valaki, elhelyezkedhetne ahelyett, hogy segélyen él és lézeng a világban. Hiába állítják ezt egyesek, nem kényszermunkáról van szó, hanem arról, hogy minden fiatal gyakorlatban ismerkedhessen meg a munkaetika fogalmával.