A svájci Swissairt a 90-es évek végén megkezdett agresszív terjeszkedési politikája, majd 2001. szeptember 11-e után a légi közlekedést érintő visszaesés sodorta a tönk szélére. A svájci szövetségi kormány 2002 márciusáig tartotta életben a vállalatot. Ezután egy új céget hoztak létre a korábbi alapjain, átvéve a járatok, alkalmazottak, és repülőgépek nagy részét. Ennek tulajdonjogát 2005-ben a német Lufthansa szerezte meg.
Az olasz légitársaság kezét 2006-ban engedte el a kormány, addig összesen majdnem 5 milliárd eurót pumpáltak az Alitaliába. A cég megvásárlására többször is kísérletet tett az Air France-KLM, de a szakszervezetek ellenállása miatt az adásvétel végül meghiúsult. A légitársaság 2008 augusztusában került csődvédelem alá, és még abban a hónapban gazdát cserélt az eredetileg közel 50 százalékos állami tulajdonban lévő cég. Az Alitalia márkanév és a tartozás egy részének átvételével egy olasz befektetőkből, és a legnagyobb olasz bankból álló csoport lett az új tulajdonos.
A lett légitársaság is a csőd közelébe került 2011 őszére. A skandináv légitársaság és a lett állam 1995-ben alapította a céget, amelyből egy vállalat kivásárolta a kisebbségi tulajdonos Scandinavian Airlinest. A folyamatos veszteségek miatt számos politikai támadás érte a légitársaságot, és a gazdasági helyzete miatti spekulációk végül csőd közeli helyzetbe sodorták a vállalatot. A munkavállalók felének elbocsátását, és 700 járat törlését jelentették be, amire végül nem került sor, miután a tulajdonosok 100 millió lat, azaz körülbelül 42 milliárd forint tőkeinjekcióról döntöttek. 2011 novemberére a finanszírozó bank csődöt jelentett, így a lett kormány a vállalat államosításában látta a megoldást.
A spanyol légitársaság a hét elején közölte, hogy nem tudja fizetni az üzemanyag-költségeit, ezért leállítja a járatait és csődöt jelent. A Spanair leállása143 járatot és 15 ezer utast érintett. A cég tájékoztatta mind a 2075 alkalmazottját munkaviszonya megszűnéséről. A légitársaság csődje közvetve négyezer munkahelyet veszélyeztet.