A képviselőasszony által alig egy hete benyújott módosító javalat szerint a jövőben egy éves börtön- és 45 ezer eurós, mai árfolyamon közel 14 millió forintnak megfelelő pénzbüntetéssel sújtanák Franciaországban azokat, akik tagadják a törvény által elismert népirtásokat.
A francia parlament két népirtást ismert el eddig, a második világháború alatt a zsidó nép ellen irányulót, illetve azt, amelyet az oszmán birodalom követett el az első világháború idején az örmények ellen, de a törvény eddig csak a holokauszt tagadását büntette. Valérie Boyer javaslata tehát arra irányul, hogy ezentúl az örmények lemészárlását tagadókat is büntetni lehessen.
Az örmények szerint a törökök által 1915 és 1917 között végrehajtott deportálások és mészárlások több mint másfél millió ember halálát okozták köreikben. Törökország azonban a mai napig azt állítja, hogy a korabeli oszmán tartományok, Szíria, Irak és Libanon felé elrendelt erőszakos kitoloncolásokat övező összecsapások és erőltetett gyaloglások során mintegy 500 ezer örmény veszthette életét, de tagadja, hogy szándékos népirtást követtek volna el.
A kérdés robbanékonyságát mutatja, hogy a törvényjavaslat múlt pénteki benyújtásakor Törökország hazarendelte párizsi nagykövetét és gazdasági szankciókkal fenyegette meg a franciákat, a franciaországi törökök a párizsi törvényhozás előtt tüntetést tartottak, miközben Örményország "mély háláját" fejezte ki a franciák iránt a kezdeményzésért. Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök egyébként még aznap ellentámadásba ment át, azt állítva, hogy Franciaország népirtást követett el Algériában a gyarmatosítás idején.
A kérdés egyébként a francia történészeket is megosztja, egy részük szerint a törvényjavaslat egyszerű választási fogás, az örmény közösség ugyanis komoly politikai súllyal rendelkezik Franciaországban. Mások azt mondják, a történelemírás nem a politikára tartozik, a történelmet "szabályozó" törvények a demokratikus vitát akadályozzák. És persze vannak olyanok is, akik azt tartják problematikusnak, hogy a jogszabály olyan kérdésről rendelkezik, amelynek semmi köze a nemzet történelméhez.
A fenti kifogások ellenére a francia parlament alsóházában a kormánypárti és ellenzéki képviselők széles, kifejezetten szokatlannak számító konszenzussal szavazták meg a beterjesztett javaslatot, melyet még a szenátusnak is el kell fogadnia.