"Ha ez így megy tovább, akkor az óceánokban élő fajok tömeges kipusztulására számíthatunk" - állítja Alex Rogers oxfordi professzor, az óceánok állapotát felmérő nemzetközi program (IPSO) tudományos igazgatója. A professzor 26 kollégájával együtt készített jelentését a napokban mutatják be Oxfordban, és az képet fest az óceánok jövőjéről. "Szinte bizonyos, hogy a korallzátonyok ökorendszere az évszázad végére kipusztul, ami becslések szerint kilenc millió faj eltűnését jelenti" - mondja Rogers.
A tudósok szerint a tengervíz felmelegedése az óceánok mélyebb vizeire is kihat majd, és sokféle állatfaj pusztulhat ki a trópusokon és az északi vizekben is. További gond a szintén az emberi tevékenységnek betudható savasodás, és az, hogy egyes helyeken egyre kevesebb a vízben az oxigén. Ezt a három tényezőt eddig külön tanulmányozták, és csak nemrég értették meg, hogy kölcsönhatásban állnak egymással.
Chris Reid, a plymouth-i egyetem tengerbiológia professzora azt mondja: nehéz megértetni az emberekk, milyen ijesztő a helyzet. Õ maga különösen az unokái miatt aggódik. "Mindnyájunk életére kihat majd, ami történik" - mondja. A helyzet ugyanis gyorsabban romlik, mint ahogy az ENSZ Klímaváltozással Foglalkozó Kormányközi Bizottsága 2007-ben megjósolta, és már életünk során érezhető lehet a változás.
A víz savasodását előidéző reakciókat minden esetben a föld klímarendszerébe kerülő szén-dioxid váltja ki. Az óceánok vize egyfajta, hatalmas szivacsként működik, és az ember által a légkörbe juttatott szén-dioxid egynegyedét képes megkötni. De amikor "a szivacs telítődik, akkor felborul a tengeri ökorendszer törékeny egyensúlya".
Napjainkban az óceán sokkal nagyobb mértékben szívja magába a szén-dioxidot, mint 55 millió éve, amikor a legutóbbi masszív kipusztulás történt - akkor a mélytengeri fajok fele eltűnt - írja a jelentés.
A vizekbe szivárgó, nitrogénben gazdag műtrágya, és a hormonokat befolyásoló anyagok szintén hozzájárulnak a korallok tömeges pusztulásához, ami több százmillió ember életére hat ki. A víz felszínén úszó műanyagtörmelék miatt még több szennyező anyag kerül a halak szervezetébe. Emellett a nagytestű halak túlzott halászata változásokat okozott a táplálékláncban, elszaporodtak az algák, a medúzák és más fajok.
A Föld történetében öt tömeges kihalás történt, a hatodikat pedig az emberiség okozhatja, de a szerzők egyelőre nem tudtak egyértelmű választ adni arra, hogy ez így is lesz-e. Az IPSO azt javasolja, hogy az emberiség azonnal fogja vissza a túlzott halászatot, kevesebb műtrágya, műanyag és emberi salakanyag kerüljön a vízbe, és fogják vissza az üvegházhatású gázok emisszióját.