Mint a párizsi Le Monde írja, ez az idők változásának jelképe. Robert Zimmer, a chicagói egyetem elnöke ezt így fogalmazta meg: "Ma már Peking az a hely, ahol jelen kell lenni."
És nem is akárhogyan. "Párizsban már hét éve működik egy fiókintézményünk - magyarázta el a lapnak Zimmer -, de meg akartunk jelenni Kínában is. Peking mellett döntöttünk, ahol most háromszor akkora az oktatási központunk, mint a párizsi. Ezek a centrumok lehetővé teszik diákjaink és tanáraink számára, hogy nemzetközi környezetben dolgozzanak és megalapozzák új partnerkapcsolatainkat. Ma nemzetközinek lenni nemcsak annyit jelent, hogy tehetségeket verbuválunk, hanem azt is, hogy elsőrendű infrastruktúrát biztosítunk számukra mind az Egyesült Államokon belül, mind azon kívül."
Másfél évtizeddel ezelőtt az egyetemi univerzum kizárólag az Egyesült Államok, Európa és Japán körül forgott. Manapság - írja a párizsi lap -, Ázsia feltartóztathatatlan előretörése átrendezi a világ tudományos térképét. Valamivel lassabban követi Dél-Amerika, főleg Brazília erőfeszítéseinek köszönhetően, továbbá az Öböl-államok térsége.
Az oktatásipar növekedésének epicentruma Ázsia. Christian Koenig, a szingapúri Essec campus igazgatója szerint "Ázsia megértette, hogy ma már a fejlődés alapja a felsőoktatás és a kutatás. A térség országai Kínától Szingapúrig nagyszabású befektetéseket eszközölnek ebben a szférában. Nobel-díjasuk még nincs, de tudományos munkásságuk, produkciójuk jelentősen bővült." Kínában, Indiában, Malajziában és más országokban is eddig az volt a jellemző, hogy az egyetemek hosszú időn át nagy angolszász társintézményeikhez kapcsolódva fejlődtek. Manapság, besöpörve növekedésük osztalékait, sokan közülük önállóbb növekedési pályára tértek.
A kínai, hongkongi, szingapúri, valamint egyes indiai egyetemek mind gyakrabban csábítják sikerrel haza az Egyesült Államokban ragyogó karriert befutott egykori növendékeiket, illetve sikeresek abban, hogy a legjobb diákjaikat otthon tartsák. "Húsz évvel ezelőtt minden olyan ázsiai, aki megengedhette ezt magának, gyermekeit az Egyesült Államokba, Ausztráliába vagy Nagy-Britanniába küldte, ma viszont sokan előnyben részesítenek egyes igen jó hazai egyetemeket" - mondta a Le Monde-nak Arnould de Meyer, a cambridge-i kereskedelmi főiskola volt főnöke, aki ma a szingapúri menedzseregyetem rektora. Ez az egyik magyarázata annak is, hogy miért akar a legtöbb világhírű egyetem Szingapúrban vagy Kínában is berendezkedni.
Az Öböl-államok sem akarnak lemaradni, ehhez egyelőre "kulcsrakészen" importálják az oktatási intézményeket. A katari Education City egyetemi város elsőrendű amerikai felsőoktatási intézményeket (Georgetown, Northwestern) fogadott be, Abu Dzabiban fiókintézménye van a New York-i egyetemnek és a párizsi Sorbonne-nak, Dubaj indiai egyetemeket hívott meg. Szaúd-Arábia a maga részéről gigantikus befektetéssel kívánja importálni a tudást: 10 milliárd dollárt fordít egy műszaki egyetem létrehozására, ahová a világ minden részéből toborozza az igen magas tudású oktatókat.
Ázsia, az Öböl-országok és egyes európai országok, mint például Németország jelentős oktatási beruházásai a Le Monde szerint kihívást jelentenek az amerikai tudományos hegemónia számára. A francia lap idézte Susan Hockfield asszonyt, a tekintélyes MIT elnökét, aki szerint az Egyesült Államok számára reális veszély a vezető szerep elvesztése. "A verseny jóval erősebb a világon, elsősorban Kínával, a legjobb kutatókért és diákokért: őket Peking vissza szeretné szerezni vagy meg akarja tartani. Pillanatnyilag még kitartunk, de nem szabad illúziókba ringatnunk magunkat. 2020-ben a világ 20 vezető egyeteme közül öt kínai lesz. Még ha nem is könnyű, el kell fogadnunk a versenyt ezen a téren" - hangoztatta Susan Hockfield.