"Hogyan találjuk ki a szlovákiai magyarságot" - elemzői vélemény

InfoRádió / MTI
2010. szeptember 25. 17:04
A Híd és a Magyar Koalíció Pártja (MKP) helycseréjével, azzal, hogy a Híd júniusban parlamenti párt lett, míg az MKP kiesett a törvényhozásból a szlovákiai magyarság történetében új szakasz kezdődött - írta az Új Szó című pozsonyi magyar napilapban közölt elemzésében Jarábik Balázs politikai elemző szombaton.

Jarábik úgy vélte: "nem kell sem a magyar, sem a szlovák államtól várni helyzetünk rendezését, saját kezünkbe kellene vennünk dolgainkat. Megoldható ez önerőből, ha van hozzá politikai akarat és (ha megvan) közösségünknek az a bizonyos összetartó ereje. A szlovákiai magyar politikai földrengés azonban inkább arra utal, hogy mára már nem csupán a gazdasági erő, hanem a közösségi akarat is hiánycikk. Sőt, maga az igény az, ami talán a legjobban hiányzik."

Az elemző szerint a szlovákiai magyarság közösségi igénye kimerül a "nagypolitika" puszta követésében. Néha pár kibic beleszól, ám az intézmények teszik a dolgukat úgy, ahogy az a pártpolitika könyvében meg vagyon írva. Másrészt pedig a "mi nagypolitikánk" pontos leképezése annak a folyamatnak, amely helyi szinten az egész szlovákiai magyarságban folyik: az egyéni érdekek követése, de nem ám kemény munkával, hanem "sefttel" és lenyúlással. Annyit teszünk zsebre, hogy a közösbe vajmi kevés jut.

"A politikai elitnek így nem érdeke, hogy valamiféle programmal szórakoztassa a (kisebbségi) nagyérdeműt. Sőt, a nagyérdeműnek erre igénye sincs, tehát nincs társadalmi igény sem. Vagyis ami a +nagypolitikában+ zajlik, az valóban csak a jéghegy csúcsa. Így esett, hogy anno az MKP 'lenyúlhatta' az egész kisebbséget. Aztán jött a választásokon a Híd vagy MKP dilemma. Ezen logikai vonal mentén megindult a politikai átrendeződés, amely bár hirtelen ment végbe, de az előzmények természetes következményeként értékelhetjük. Ám csupán bevenni a szlovákokat a kisebbségi buliba ugyanúgy nem megoldás, mint a zsigeri MKP-politizálás, amennyiben nincsenek tisztázva a lehetséges megoldások a közösségen belül. Magyarán, ki kell találnunk magunkat az után, hogy Szlovákiát 2004-ben sikerült az Európai Unióba bekormányozni" - fejtette ki a szerző.

Jarábik úgy látja, hogy a szlovákiai magyarságnak nincs "útiterve". Szerinte ezt példázza az is, ahogyan a kisebbségi intézményrendszer, illetve annak támogatása működik idestova húsz éve.

"A pluralizmushoz szükséges függetlenül gondolkodó, alkotó és működő intézményrendszer azonban (még) nincs. Jó magyar(országi), de szlovákiai szokás szerint is mindenki, aki él és mozog a pártpolitikai elitnek van alárendelve. Ez kisebbségi viszonylatban egypártrendszert jelent. Ismert az eredmény: az a fiatal generáció, amely tudna, ebbe a rendszerbe nemigen akar bekapcsolódni. Aki esetleg mégis akarna, azt nemigen hagyják, vagy nemigen tud" - írta a politológus.

A "hogyan találjuk ki a szlovákiai magyarságot" játékban négy tényezőt ajánl figyelembe venni: a szlovákiai magyarság kapacitását, a szlovák többséghez fűződő viszonyt, az anyaország politikáját, gazdasági helyzetét, illetve az európai viszonyokat.

"Nem arról van szó, hogy kényszerű választás előtt állnánk: Híd vagy MKP. Sőt még csak arról sem, hogy a szlovákokkal az oldalunkon meneteljünk-e tovább, vagy nélkülük. Arról van szó, hogy fogalmazzuk meg, mit akarunk, és gondoljuk át, hogyan érhetjük ezt el. Vegyük magunkat komolyan, ha azt akarjuk, hogy mások is komolyan vegyenek bennünket. Legalább útitervünk legyen" - húzta alá Jarábik.

A "tények a szlovákiai magyarság közösséget alkotó kapacitásáról adnak számot. Nemcsak fizikai, hanem közösségi értelemben is fogy a magyarság. A 2010-es választások ennek értelmében rendezték át a politikai palettát. Politikai érdekképviseletben ma a Híd képviseli a realitást. Az MKP nem kizárólag rendkívül konzervatív kampánya miatt tűnt anakronisztikusnak, hanem a kirekesztő stílusa miatt (aki magyar, az MKP-ra szavaz). A szlovákiai magyar nem érez sem erőt, sem akaratot az 'ellenálláshoz'. Magával törődik elsősorban. Ez nem a magyar tudat feladását jelenti, mint ahogyan ezt többen írják, de számot ad a közösségi felelősségvállalásról. A szlovákiai magyarságnak gyenge a regionális identitása. Bár viszonylag egy tömbben él a magyarság, meglehetősen erős városi pozíciókkal rendelkezik, ehhez viszont nehezen illeszthető a vidéki, agrár- (etnikai értelemben) peremmagyarság. A jelenlegi közösségi igény és kapacitás s más egyéb trendek miatt a szimpla protestálás nem gyümölcsöző" - mutatott rá az elemző.