Lech Kaczynski a jogi diploma megszerzése után, 1977-ben csatlakozott a földalatti ellenzékhez, s átköltözött a Balti-tenger melléki Gdanskba. A Munkásvédelmi Bizottság (KOR) tagja lett, kapcsolatba került az illegális szakszervezeti mozgalommal, munkajogi szakértőként nyújtott segítséget dolgozóknak, a rendszer üldözöttjeinek.
Ott volt a gdanski hajógyárban az 1980. augusztusi nagy sztrájk idején, ő fogalmazta meg a független Szolidaritás szakszervezet megalakulását eredményező augusztusi megállapodások jelentős részét.
1981. december 13-án, a hadiállapot bevezetésekor őt is internálták, szabadulása után azonnal földalatti tevékenységbe kezdett. A nyolcvanas évek végén részt vett a kerekasztal-tárgyalásokon, az első, még nem teljesen szabadon választott parlamentben szenátor, majd 1993-ig a szejm képviselője volt, a Szolidaritás alelnöke és a magyar Számvevőszéknek megfelelő Legfelsőbb Ellenőrzési Kamara elnöke. A baloldali földcsuszamlás szerű győzelme után visszavonult a politikától és tudományos tevékenységet folytatott.
Az 1997-es jobboldali választási győzelem után igazságügyi miniszter lett, de hamarosan lemondott, mert nem értett egyet Jerzy Buzek kormányának célkitűzéseivel. Fivérével megalapította a Jog és Igazságosság (PiS) nevű pártot, amely a jobboldal súlyos vereségét hozó 2001-es választásokon bejutott a parlamentbe. 2002 novemberében nagy többséggel Varsó főpolgármesterének választották meg, s ő sikeresnek bizonyult pozíciójában.
Legnagyobb teljesítményének az impozáns Varsói Felkelés Múzeumának a megteremtését és a korrupció melegágyának számító "varsói maffia" szétverését tekintik, ugyanakkor betiltotta a meleg-tüntetéseket és a halálbüntetés visszaállítása mellett érvelt. Kaczynski gondolkodásában meghatározó szerepe volt a Szolidaritás tradíciójának, Lengyelország és Varsó második világháborús kataklizmájának és a két nagy szomszéddal, Németországgal és Oroszországgal szemben táplált gyanakvásnak és bizalmatlanságnak.
2005. október 23-án a szavazatok 54 százalékával megnyerte az elnökválasztást, hivatalát december 23-án foglalta el. Mivel a parlamenti választásokat az ikertestvére által vezetett PiS nyerte meg, s a miniszterelnök Jaroslaw Kaczynski lett, sokan "az ikrek köztársaságáról" beszéltek.
Választási programjukban egy olyan új Lengyelország megteremtését szorgalmazták, amelyben "rend van", továbbá a közerkölcs javítását, a büntetőjog szigorítását, az állam megújítását ígérték, kemény harcot a korrupció ellen, külpolitikában pedig kemény álláspontot az EU-alkotmány ügyében. Kaczynski az utolsók között írta alá a lisszaboni szerződés ratifikálási okmányát.
A régi "összefonódások" felszámolása azonban boszorkányüldözéshez vezetett, az egyre vitatottabb törvények meghozatala, a kormány működése nyomán egyre több lengyel érezte fenyegetve a demokráciát és a jogállamiságot. A koalíciós válságok miatt pedig 2007-ben előre hozott választásokat kellett rendezni, amelyet a jobb-liberális Donald Tusk vezette Polgári Platform (PO) párt nyerte, így az államfőnek a következő években vele kellett együtt dolgoznia.
Lech Kaczynski nős volt, egy lánya és két unokája született.