Az ország húsz régiójából 13-ban volt vasárnap és hétfőn választás, amelyen 65 százalékos - az utóbbi 15 évben a legalacsonyabb - volt a részvételi arány. Ez a nyugati demokráciában általában magas értéknek számít, de 8 százalékkal alatta marad a 2005-ös olaszországi voksolás hasonló adatának.
A Silvio Berlusconi miniszterelnök által vezetett jobboldal, amely a választásokon részt vevő régiók közül eddig csak kettőt kormányzott, most hatban diadalmaskodott. A baloldal az ellenőrzése alatt álló 11 tartományból négyet elveszített.
A jobboldal megtartotta Lombardiát és Venetót, délen pedig elhódította Campaniát és Calabriát, továbbá az északnyugati Piemontot és a Rómát is magában foglaló Laziót.
A kormánykoalícióban részt vevő, bevándorlásellenes és föderalizmusra törekvő Északi Liga a baloldaltól elhódította Piemontot, Berlusconi pártjától pedig Venetót. Ez utóbbi fordulat belső rivalizáláshoz vezethet a kormányban. A szövetségen belüli versengést kiélezheti, hogy Umberto Bossi, a Liga vezetője azt tervezi: a 2011-ben tartandó választásokon Milánó - Itália üzleti életének fellegvára és a kormányfő szülővárosa - polgármestere lesz.
Az Északi Liga támogatottsága a legutóbbi választások során folyamatos növekedést mutatott: amíg a 2008-ban megrendezett parlamenti választásokon a szavazatok 9,5 százalékát kapta, a tavalyi europai parlamenti erőpróbán már 11,3 százalékot, idén pedig 12,7 százalékot könyvelhetett el.
Berlusconi pártja, a Szabadság Népe (Pdl) a szavazatok 26,7 százalékát kapta, szemben a baloldali Demokrata Párt (Pd) 25,9 százalékával. Ez azt jelenti, hogy a kormánykoalíció vezető ereje veszített a 2008-ban mért előnyéből, amikor a Pdl 37,4 százalékot szerzett a Pd 33,2 százalékával szemben.
Az idei alacsony részvételi arányt az előzetes várakozásokkal ellentétben a választók általános kiábrándultságával magyarázzák a politológusok, akik szerint a "politikai osztály" nem ad választ a gazdasági válság okozta komoly problémákra.
Berlusconi pártját külön sújtották az utóbbi hónapok korrupciós botrányai. Három hónappal ezelőtt a miniszterelnök még arra számított, hogy öt vagy akár hét régiót is elhódíthat a baloldaltól, de azóta a népszerűsége annyira megcsappant, hogy még választási vereségének lehetősége is felrémlett.
A baloldal négy tartományban - köztük a "vörös" Lazióban - elszenvedett veresége azt mutatja, hogy a belharcok által gyengített, s két év alatt már a negyedik vezetőjét fogyasztó Demokrata Párt nem jelent reális alternatívát.