Az NDK olyan ország volt, amelynek volt egy nagyobb, nyugati testvére, ezért is kellett erősebben hangsúlyoznia, hogy önálló államidentitással rendelkező emberek közössége él ott - mondta az InfoRádiónak a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa.
A keletnémetek még arra is hajlandóak voltak, hogy megváltoztassák a saját nyelvüket, hogy mutassák különbözőségüket Nyugat-Németországtól: számos, a nyugati kifejezésektől eltérő, ám azoknak megfelelő új szót alkottak, amelyek a köznyelvbe is átmentek - tette hozzá Horváth Sándor.
1949-es megalakulásakor az NDK még viszonylag nyitott országnak számított, a határokat fokozatosan zárták le: a keletiek akkoriban még relatíve szabadon átjárhattak a nyugati zónába, nem csak rokonokat látogatni, hanem vásárolni is. Õk olyan termékekhez is hozzáférhettek, amilyeneket az ötvenes évek Magyarországán egyáltalán nem lehetett kapni - magyarázta a történész.
Az utazási korlátozásokat 1952-ben kezdték bevezetni, a teljes tiltás azonban csak 1962-ben, a berlini fal megépítésével lépett életbe. Ekkor zárult be az NDK, míg Magyarországon ebben az időszakban egyre nyitottabbá vált - mondta Horváth Sándor.
Hanganyag: Nagy Tamás