Annak ellenére, hogy Mao 1949. október elsején a pekingi Mennyei Béke terén kiáltotta ki a népköztársaságot, a modern kínai állam története korántsem volt békés. Az ötvenes évek erőszakos iparosítását és a katasztrofális agrárpolitikát, a Nagy ugrást a hatvanas évek Kulturális Forradalma követte, amikor a kínai Kommunista Párt első emberének sikerült szüleik ellen hangolnia a fiatalokat. Peking és más városok utcáin az egyenruhás aktivisták voltak az urak, akik tömeggyűléseken nyilvánosan megalázták a rendszer állítólagos híveit, és átnevelő táborokba küldték őket.
Mao Ce-tung utódja, Teng Hsziao-ping a hetvenes évek végétől radikálisan irányt váltott és meghirdette a nyitott kapuk politikáját. Kína az emberiség történetében példátlan fejlődésnek indult és mára a világ legfontosabb gyártóbázisává vált azzal, hogy laptoktól iPodokon át a gyerekjátékokig sokféle árucikket állít elő.
Mindeközben a kommunista párt folyamatosan kezében tartotta a hatalmat és letörte a másként gondolkodók ellenállását - a leglátványosabban 1989-ben, a Mennyei Béke terén, azaz a Tienanmen téren összegyűlt diákok mozgalmát, pedig nagyrészük a rendszer reformját és nem rendszerváltást akart.
Hatvan év számokban
Kína emberi jogi gyakorlatát továbbra is folyamatosan bírálja a Nyugat Tibet, az ujgur helyzet, az internetet sújtó cenzúra és az ellenzékiek zaklatása miatt. Azonban nem lehet elmenni amellett, hogy hatvan év alatt az átlagéletkor 40 évről 70 év fölé, az írástudás 20 százalékról 96 százalékra emelkedett. Az egy főre jutó GDP az '50-es évek évi 17 dollárjához képest ma közel 3400 dollár. Az országban pedig 825 ezer milliomos él - emlékeztetett rá statisztikájában a BBC.
Kína 2008-ban lenyűgözte a világot a pekingi olimpiával - így nem csoda, hogy sok kínai nacionalista hévvel gondol országára és sértetten fogadja a külföld véleményét. Az ENSZ Biztonsági Tanács állandó tagjaként Kína képes fékezni a Nyugatnak tetsző döntéseket, például ahogy tette nemrég a Srí Lanka-i polgárháború kapcsán - ugyanakkor termelőként nagyban függ is a külvilágtól.
Az amerikai gazdaság állapota is rendkívül fontos számára, mert dollár-megtakarításainak értéke függ tőle. Paradox módon a kommunista vezetés ellenére a gazdasági fejlődés mára hatalmas egyenlőtlenségeket hozott létre a kínai társadalomban, és a szociális feszültséget a hatóságok néha képtelenek elfojtani vagy elkendőzni. A kínai vezetés meghirdetett programja, hogy folytassa a fejlesztést és további milliókat emeljen ki a szegénységből.
Ahogy növekszik azonban Kína gazdasága és nő befolyása a világban, úgy kerül egyre nagyobb nyomás alá. Az új kihívás például a klímaváltozás elleni harc, melyben Kínától is azt várják, hogy áldozatokat hozzon a gazdasági fejlesztés rovására.