Bár az elmúlt huszonöt évben ugrásszerűen megnövekedett a kulturális konfliktusok száma, fő kiváltó okuk mégsem csak az ellentétes értékekben, a nyelv és a vallás kulturális széttagolódásában vagy az eltérő történelmi tapasztalatokban keresendő.
A megjelent tanulmány szerint ötből négy konfliktus esetében kizárólag egy országon vagy államon belüli jelenségről van szó. Ezek hátterében az adott ország nyelvi és vallási széttagozódása áll.
További kiváltó tényező lehet például a 15-24 év közötti fiatal férfiak nagy társadalmi aránya, az aluliskolázottság, a rendelkezésre álló mezőgazdasági területek nagysága és a gazdasági fejlődés csökkenése, valamint a demokratizálódás hiánya.
A tanulmányban Aurel Croissant és Uwe Wagschal a CONIS-t, azaz a Heidelbergi Egyetem adatbankját értékelte ki, amely az 1945 óta világszerte történt konfliktusokat fogja össze. Eszerint a kulturális konfliktusok száma a nyolcvanas évek óta meghaladja a nem kulturális eredetű konfliktusok számát. A Szovjetunió és a hidegháború óta többnyire a belföldi, vallási és etnikai-történelmi alapú konfliktusok száma növekedett elsősorban az egykori Jugoszláviában, a Kaukázus déli részén illetve Srí Lankán. Ezek a konfliktusok különösen erőszakosak és általában nagyon intenzívek - olvasható a tanulmányban.
Samuel Huntington amerikai politológus a kilencvenes évek elején világszinten a kultúrák összeütközésére figyelmeztetett. A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című könyvében a legnagyobb problémaként és konfliktusforrásként a muzulmánok és nem muzulmánok közötti ellentétet jelölte meg.