Az idén éppen százéves Sir Nicholas Winton (akinek németországi zsidó származású szülei, eredeti nevükön a Wertheimerek 1907-ben emigráltak Angliába) fiatal tőzsdei alkuszként szervezte a mentőakciót Londonból, miután 1938-ban Csehszlovákiában járt, és látta a németek elől menekülők táborait.
Wintonnak - akit gyermekmentő tevékenységéért II. Erzsébet királynő lovagi rangra emelt - kilenc hónap alatt összesen 669 zsidó gyereket sikerült Prágából Londonba juttatnia a brit kormány engedélyével. A gyerekeket brit családoknál helyezték el; egyikük sem látta többé hátrahagyott szüleit és családtagjait.
Az utolsó, kilencedik vasúti szerelvénynek 1939. szeptember 3-án kellett volna indulnia a csehszlovák fővárosból - azon a napon, amikor Nagy-Britannia hadat üzent Németországnak -, de már nem hagyhatta el a pályaudvart. A rajta lévő mind a 250 gyerek eltűnt; sorsuk azóta sem ismert, nagy valószínűséggel koncentrációs táborokban végezték.
Pénteken egy gőzös vonattal emlékszerelvény futott be a londoni City közepén lévő Liverpool Street pályaudvarára, ugyanoda, ahová hét évtizede a menekült gyerekek is érkeztek. Ez a vonat is Prágából indult, a német és magyar vasúti kocsikban az egykori menekülők járták ismét végig három nap alatt az életet jelentő utat, családtagjaikkal együtt.
A szerelvényt a londoni pályaudvaron Sir Nicholas fogadta, több száz emlékezővel együtt. Az agg embermentő személyesen üdvözölte az érkezőket, akik közül sokat hetven év után most látott ismét először.