Az ezredforduló előtti nyár rekkenő hőséggel köszöntött a bajor fővárosra, a sörkertek estéről-estére teljesen megteltek és a vendégek tíz óra után gyakran csak rendőri felszólítással voltak hajlandók a távozásra. A sörkertek barátai hamarosan szervezkedni kezdtek és Münchenben nagyszabású tüntetéssel próbálták a csendrendelet lazítására kényszeríteni a városatyákat.
A nekibuzdulás nem sok eredménnyel járt, ugyanis a sörkerti zenét ma is 22
órakor be kell fejezni, az italkimérést változatlanul fél órával később leállítják és 23 órára az asztalokat is le kell rámolni, ami lényegében azt jelenti, hogy legkésőbb éjfélre bezárnak a sörkertek.
Más a helyzet a vendéglők, kocsmák vagy a diszkók esetében. Amennyiben ezek zárt helységben működnek, tehát nincs utcai teraszuk, hajnali 5-ig nyitva tarthatnak. A teraszokra ugyanis a sörkertekre vonatkozó rendelkezés érvényes, azaz legkésőbb 23 óráig be kell szüntetni a kiszolgálást.
Több német nagyvárosban egyáltalán nincs kötelező érvényű záróra. Ebben a főváros járt elő jó példával, ugyanis még az ország újraegyesítése előtt ezzel az intézkedéssel is igyekeztek még vonzóbbá tenni az akkor igencsak elszigetelt Nyugat-Berlint. Ma már Hamburgban, Lipcsében és Düsseldorfban a kedvük szerint tarthatnak nyitva a vendéglátó-ipari létesítmények.
Karnevál idejére Kölnben még a '70-es években egy időre teljesen érvénytelenítették a csendrendeletet, de 2001 óta a Rajna-parti városban - ahogy a kölniek nevezik - az ötödik évszakra is érvényesítették a hajnali 5 és 6 óra közti csendrendeletet.