Az elmúlt másfél évtized alatt több mint kétmillióval emelkedett azoknak a száma, akik éhbérért kénytelenek dolgozni. Ez a nyugati tartományokban 9,62 eurónak, az egykori NDK-ban pedig 7,18 eurónak felel meg.
Akik ezt az órabért megkapják, szinte jól járnak azokkal szemben, akik még öt eurót sem kapnak egy órai munkájukért, mert a kimutatás szerint a kis fizetésűek között minden ötödik órabére elmarad emögött.
Ne gondoljuk azonban, hogy csak segédmunkások tengődnek éhbérből: az elmúlt években felszökött a szakmunkások, sőt az egyetemi diplomával rendelkezők száma is a nyomor szélén élők táborában. Ezzel a szomorú statisztikával Németország élen jár az Európai Unió vezető ipari államai között.
A berlini koalícióban résztvevő Szociáldemokrata Párt, valamint a szakszervezetek és a Baloldali Párt vezetői már jó ideje szorgalmazzák a minimálbér bevezetését, ezt azonban a két kereszténypárt, valamint az ellenzéki szabaddemokraták arra hivatkozva ellenzik, hogy ezáltal veszélybe sodornák a munkahelyeket.
Olaf Scholz munkaügyi miniszter a felméréssel kapcsolatban ismét sürgette a bérek alsó határának állami szabályozását és leszögezte: tarthatatlan, hogy teljes munkaidőben dolgozó alkalmazottak ne tudjanak emberhez méltóan megélni a fizetésükből egy olyan országban, mint Németország.