Az Egyesült Államok első, részben színesbőrű elnöke új stílust, együttműködési készséget és munkaetikát hozott a Fehér Házba, de első száz napja alatt nem ért el konkrét eredményeket. Elemezők megjegyzik róla, hogy Bill Clintonhoz hasonlóan mindenkinek tetszeni akar otthon és külföldön.
Republikánus ellenfelei számára ő a "bocsánatkérés bajnoka" - amiért szakítani próbál a Bush-kormányzat örökségével. Médiapolitikájáról pedig az a vicc járja, hogy napi 24 órából 23-ban ő látható a televízióban. A brit televíziós Ki mit tud? váratlan sztárja, Susan Boyle azért vár népszerűvé Amerikában, mert a nézők friss arcokra vágynak - szól a vicc.
Obama tetszési indexe ugyanakkor továbbra is 70 százalék körül jár, és az újkori amerikai történelemben csak egyetlen elnök volt hiperaktívabb nála: Franklin Delano Roosevelt, akihez hasonlóan Obama komoly gazdasági bajokat örökölt.
Az első száz nap során az elnök szokatlan módon nem követett el egyetlen szarvashibát sem, illetve ha igen, az még nem látszik. Egy év múlva lehet majd csak megjósolni ugyanis, hogy példátlan gazdaságélénkítő programja, amelynek részeként 800 milliárd dollár közpénzt költenek el, vajon valóban lökést ad-e a megroggyant amerikai és így a világgazdaságnak, csökkenni kezd-e a munkanélküliség vagy, ahogy Mirek Topolánek cseh miniszterelnök mondta róla: a pokolba vezető út lesz.
Alakít, nem sodródik
Obama kormányzása során jelentősen megnő a költségvetési deficit, holott sokak szerint nem a további eladósodás a gyógyír a válságra. A feladat ellenére Obama továbbra is próbálja alakítani az eseményeket, ahelyett, hogy sodródna velük.
A külkapcsolatok terén eltemette a Bush-korszak egypólusú világnézetét, és lépéseket tett Irán és Oroszország felé. Bezáratja Guantánamót, és betiltotta a kínzást, mint kihallgatási módszert. Nagyobb erőket koncentrál a tálibok elleni harcra Afganisztánban és Pakisztánt is a probléma kezelésére ösztönzi. Az, hogy eredményes-e a politika, vagy megnövekednek az amerikai veszteségek, azonban csak később látszik majd.
A tervezettnél lassabban, de sínen van az iraki csapatkivonás, a klímaváltozás elleni harcot pedig az amerikai költségvetés részévé tette. Roosevelttel szemben a londoni G20-as csúcs központi figurája volt, miközben a nagy előd arról híres, hogy gazdasági nacionalizmusával zátonyra futtatta a 1933-ban, szintén Londonban tartott válságcsúcsot.
A századik nap előtt, szinte ajándékként hullt Obama ölébe, hogy egy republikánus szenátor átült a demokratákhoz, megerősítve ezzel többségüket a Kongresszus mindkét házában. Obama azonban éppen saját pártjával került szembe, így például kérdéses, hogyan tudja majd a költségvetés finanszírozni az egészségügyi reformot. Emellett az elnök extra adóval sújtotta a szegényeket, amikor megnövelte a cigaretta jövedéki adóját.