Abdullahot egy csapat tálibbal együtt tartóztatták le. Az ártatlan arcú, árván maradt fiú vallási iskolába járt, ahol megtanították a szent háború - a dzsihád - alapelveire. Napközben a Koránt olvasták, esténként pedig megtanulták, hogyan kell használni a pisztolyt és a Kalasnyikovot.
"Tanáraik" külföldi harcosok voltak, akik azért jöttek az iszlám földjére, hogy asszonyokat és gyerekeket öljenek - olyanokat, mint Abdullah és tízéves öccse, Amin. Abdullah azért választotta a Kalasnyikovot, mert a pisztoly ravaszát nehéz volt fölhúzni.
Pakisztánban, Pesavár városában jártak iskolába a fiúk. Egyszer az unokatestvérük elhívta őket egy "kis kirándulásra". Egy csapat férfival átsétáltak a hegyeken, és Afganisztánba értek. Abdullah ott kapott egy dzsekit, ami nagy volt rá - ebben találtak később bombákat a hatóságok.
A kisgyerek a börtönbe látogató újságírónak azt mondta: tudja, hogy ha fölrobbantja magát, akkor meghal és darabokra tépi testét a detonáció, de Isten csak az öngyilkosságot tiltja, azt nem, hogy valaki feláldozza önmagát. Mert akkor a mennyországba kerülünk, ahol hetven gyönyörű szűzlány lesi minden kívánságát.
"Ha nagy leszek, hitetleneket fogok ölni. Mert ha nem, akkor ők fognak minket megölni" - mondja a fiú a terveiről. Még nem világos, mi lesz Abdullah sorsa, de valószínűleg visszaküldik a pesavári iskolába.