Csupán finom zümmögés hallható a nyolc négyzetméternyi, számítógéppel irányított tükör mellett, amely a 60 méter magas toronyban elhelyezett kerámiatartályra összpontosítja a napfényt. A 2150 tükör közül sokat még nem helyeztek üzembe; ezek majd, befogva a napfényt ezer fokra hevítik a kerámiatartályban cirkuláló levegőt.
A hővel egy óriási víztartályt fűtenek, az így nyert gőz pedig egy turbinát hajt, amely elektromos áramot termel. Napsütés idején, valamennyi tükör üzembe helyezése után a turbina termelése eléri a másfél megawatott, ami elegendő 400 háztartás áramellátásának biztosítására. A kísérlet költségei meghaladják a 23 millió eurót, amelyet fele-fele arányban állami és ipari forrásokból fedeztek.
Az új erőművel kapcsolatban több bírálat is elhangzott, azzal érvelve, hogy a napfénnyel történő energiatermelés inkább a déli országokban kifizetődő, következésképpen az ilyen irányú kísérleteket is nekik kellene végezniük. A jülichi erőmű főmérnöke azonban éppen a változó időjárással érvel, mondván, hogy olyan országban kell kitapasztalni az új eljárás gazdaságosságát, ahol az év jelentős részében felhős az ég.