Néhány nap alatt több mint nyolcvan panasz futott be a brit reklámfelügyelethez, mivel az emeletes londoni buszokon, melyek bőséges hirdetőfelületet nyújtanak, megjelent egy reklám, ami így szól: "Valószínűleg nincs Isten. Ne aggódjon tovább. Élvezze az életet."
A panaszosok szerint ez a hirdetés sértő, ízléstelen és megszegi a hivatal szakmai előírásait. Az egyik felszólamlás Stephen Green keresztény egyházi aktivistától érkezett, aki azon az alapon követeli a hirdetések azonnali eltávolítását, hogy a szöveg valóságtartalma erősen kétségbe vonható. Szerinte csak akkor lehet városszerte meghirdetni, hogy "valószínűleg nincs Isten", ha állítását a hirdető bizonyítani tudja.
A reklámfelügyelőség gondban van. Mérlegeli, kezdjen-e vizsgálatot az ügyben. Nyilvánvalóan nem vállalhatja a döntés jogát ebben az évszázados ontológiai, azaz lételméleti vitában. Ha kiáll a panasz jogossága mellett, ezzel kimondja, hogy van Isten.
Annyi tudható, hogy a buszokra felragasztott reklámot a Brit Humanista Szövetség elnevezésű, ateista egyesület szövegezte meg, amely most éppen adományokat gyűjt működése támogatása végett.
Visszatérve a Brit Reklámfelügyeleti Hivatal dilemmájára: ez nem közhivatal, hanem a hirdetővállalatok által felállított testület, tehát döntései nem büntetőjogi érvényűek. És Isten létének az eldöntése helyett végtére csak arról kellene határoznia, hogy sérti-e etikai kódexét a hirdetés. E határozat meghozatalához segítségére lehet, hogy a szöveben ez áll:
"Valószínűleg" nincs Isten. Van-e vagy nincs, azt próbálja eldönteni önmaga számára az utcai járókelő.
Nagy kérdések ezek. A minap a természetfilmjeiről híres Sir David Attenborought-t kérdezték meg egy tévéműsorban, hogy szerinte Isten teremtette-e a világot? Azt válaszolta: "Ezen sokszor gondolkodom. Vajon, hogyan ért rá hét nap alatt mindenre, amikor csak bogarakból húszezer fajta van..."
Hozzátehetjük: hát még csodabogarakból mennyiféle.