Botrányt kiáltanak a francia feminista szervezetek vezetői, amiért Rachida Dati igazságügy-miniszter öt nappal szülése után máris visszatért dolgozni. A Nemzeti Kollektíva a Nők Jogaiért nevű szervezet vezetője attól tart, hogy a politikus asszony példája láttán a munkaadók ezentúl nyomást gyakorolhatnak alkalmazottaikra, hogy minél előbb visszatérjenek munkahelyükre a szülést követően. Maya Surduts szerint a "botrányos viselkedésre" éppen egy olyan időszakban került sor, amikor a társadalomban amúgy is rendre megkérdőjeleződnek az évtizedes harcokkal kivívott jogok.
Sokkal szigorúbban fogalmaz az Õrszukák nevű feminista szervezet vezetője, aki szerint Rachida Dati eljárása "a szörnyű húszas éveket idézi, amikor a munkásnők húsz százaléka a gyárakban szülte meg gyermekét". A négygyermekes Florence Montreynaud a liberális Libération napilapnak nyilatkozva azt mondta: a "hatalom adrenalinja által doppingolt" miniszter asszony rendkívül rossz szolgálatot tesz a nőknek, akiknek szülés után nagyon is szükségük van a pihenésre.
Franciaországban az alkalmazásban álló szülő nőt 16 hetes szülési szabadság illeti meg, ebből a kismamák általában hat hetet a szülés előtt, tízet pedig a szülés után vesznek ki. A 43 éves Rachida Dati éppen egy hete, január 2-án szülte meg császármetszéssel Fatim-Zohra nevet viselő kislányát egy párizsi kórházban, és öt nappal később, január 7-én szerdán azzal a felkiáltással tért vissza a küszöbön álló reformok miatt politikai vihar előtt álló igazságügyi minisztérium élére, hogy "a terhesség és a szülés nem betegség".
Ezt az egyébként igaz kijelentését a feminista szervezetek a nők arculcsapásaként értelmezik, a szegény muzulmán bevándorló családból származó miniszter viszont már több hete kijelentette: édesanyját tekinti mintának, amikor így cselekszik.
Rachida Datit egyébként nem csak a női jogokat, hanem a családokat védő szervezetek egy része is bírálja, az utóbbiak azért, mert a politikusnő továbbra sem hajlandó elárulni, hogy ki gyermekének az édesapja, és ezzel - bírálói szerint - rendkívül rossz példát mutat a tekintélyt egyre inkább elutasító francia társadalom számára.