Igen gyorsan napirendre tértek Szerbiában a dunai kalózkodásról szóló tudósítások felett - mégpedig azért, mert nincs szó újdonságról: már az 1990-es évek elején, a nemzetközi bojkott idején meghonodosott ez a "szokás". Akkor üzemanyaggal ügyeskedtek, és külföldi uszályokat fosztogattak a Duna szerbiai szakaszán.
Az újkeletű kalózkodásról a bécsi Kronen Zeitung cikkezett a közelmúltban, de a témával a szerb sajtó is foglalkozik.
Egy bolgár hajó kapitánya panaszolta, hogy a szerbiai kalózok a Dunába dobták legénysége egyik tagját, mert ellenállt. A támadás előtt ráadásul megrongálják, sőt elviszik az elektromos műszereket, ezzel lehetetlenné teszik, hogy a hajók később kiköthessenek.
Valószínűleg Szmederevónál, azaz Szemlő váránál a legaktívabbak a kalózok. Többnyire két motorcsónakkal lépnek akcióba, és közülük négy-öt embernek van fegyvere is. Nem válogatnak, mindent megdézsmálnak. Elsőként a műszaki árut viszik el, de nem hagyják ott a gabonaféléket, a műtrágyát, a cukrot, a szenet és semmi mást sem.
Mivel alkalmi zsákmányaik értéke pár ezer euró, a sajtó úgy véli, hogy helyi bandákról van szó, amelyek a kiskereskedőknek és a zugárusoknak dolgoznak. A bécsi lap szerint a kalózok elleni feljelentésekre a rendőrség azzal válaszolt, hogy műszaki gondok és létszámhiány miatt nem képes leszámolni a rablókkal.
A hivatalosan meg nem erősített adatok szerint a Duna szerbiai szakaszán az elmúlt két évben 38 támadás történt.
Hanganyag: Nagy Nándor (Újvidék)