Az al-Arabíja televízió által bemutatott videóüzenettel a francia sajtó alig foglalkozik, a Pakisztánban saját tudósítóval rendelkező France Inter rádió szerint pedig valószínűleg egyszerű propagandafilmről van szó, melyben a tálibok valójában harcosokat igyekeznek toborozni az arab világban.
A hitetlenkedést az váltja ki, hogy a franciáknak üzenő tálib parancsnok szervezete nevében magára vállalta ugyan a tíz Afganisztánban állomásozó francia katona meggyilkolását, ám az eset még augusztusban történt, és azért egy másik lázadó csoport korábban már vállalta a felelősséget. Sőt, a csoport vezetőjével annak idején a Paris Match hetilap interjút is készített, mellyel egyébként óriási felháborodást keltett Franciaországban.
Érdekes egybeesés, bár a jelek szerint nem áll közvetlen összefüggésben a videófenyegetés bemutatásával, hogy a bevándorlási miniszter hétfőn bejelentette: eláll korábbi tervétől, és mégsem indít közös repülőgépet a britekkel az ország területén illegálisan tartózkodó afgán állampolgárok hazatoloncolására.
A tervezett akció ellen az idei Goncourt-díjat elnyerő afgán író, Atiq Rahimi is tiltakozott, mondván: bizonytalan jövő vár otthon a kitoloncoltakra. A nyugat-franciaországi Calais városában jelenleg 54 afgán illegális bevándorlót tartanak őrizetben, és amennyiben Franciaország végül mégis befogadja őket, úgy annak kapcsán valószínűleg újabb lökést kap a külföldiek integrációjának mikéntjéről rendre fellángoló vita.
A kérdés most azzal került ismét napirendre, hogy egy nyugat-franciaországi bíróság hétfőn megsemmisítette Lille város bíróságának azt a nyári ítéletét, melyben egy muzulmán férj kérésére azért nyilvánított semmisnek egy házasságot, mert a szintén muzulmán menyasszony azt hazudta az esküvő előtt a vőlegényének, hogy szűz.
Az ügy először júniusban kapott nyilvánosságot, és azonnal politikai vihart kavart Franciaországban. A lille-i bíróság ugyanis elfogadta a férj érvelését, miszerint a szüzesség a nő "alapvető tulajdonságai" közé tartozik. Az emberi jogokat védő szervezetek azóta is azt nehezményezik, hogy a francia állam nem tesz semmit az ellen, hogy számos közösségben a nőt egyszerű áruként kezelik.
A közvélemény pedig egyelőre tudomásul veszi, igaz, egyre inkább igyekszik megérteni az immár mindennapossá váló, az európaitól gyökeresen eltérő kulturális hagyományokból származó problémákat. A hétfői - egyes elemzők szerint valójában a politika által kierőszakolt - bírósági döntéssel mindenesetre most az a furcsa helyzet állt elő, hogy egy lassan két éve külön élő pár házassága a francia jog szerint hivatalosan továbbra is érvényes. A váláshoz a továbbiakban a feleknek politikailag korrektebb okot kell találniuk.