Sok lengyelnek nem éri már meg Nagy-Britanniában dolgozni, ezért egyre többen térnek haza. Úgy tűnik a kelet-európai hordáktól rettegő brit bulvársajtó fellélegezhet és más mumus után nézhet. A lengyelek többsége inkább otthon akar boldogulni.
Mindennek egyrészt az az oka, hogy kesebb pénzt tudnak hazaküldeni Nagy-Britanniából és Írországból, de az is, hogy otthon tárt karokkal várják őket.
"Nagyon sok képzett dolgozót vesztettünk el" - mondta a BBC-nek az egyik legnagyobb lengyel építőipari cég vezetője. "De tudjuk, hogy külföldön lassul a gazdasági növekedés és visszavárjuk őket" - tette hozzá. Az elvándorlás komoly munkaerőhiányt okozott. Most ráadásul a futball-Eb építkezései miatt különösen szükség van képzett szakemberekre.
A hazatérők azért is járhatnak jól, mert pénzügyi válság ide vagy oda, a lengyel gazdaság még mindig növekszik, még ha lassabban is a korábban vártnál. Néhány év alatt 13 százalékkal sikerült csökkenteni a munkanélküliséget, a fogyasztás pedig éveken át növekedett. Magyarországhoz képest az egykor élelmiszert jegyre áruló Lengyelország irigylésre méltó helyzetben van: jóval kisebb az adóssága és gazdaságilag stabilabb.
Mindez azt jelenti: a hazatérők számára nem lehetetlen, hogy magasabb poszton folytassák, mint amikor elmentek, vagy az is, hogy az angliai vagy írországi fizetéshez hasonló összeget vigyenek haza a hónap elején.
A kilencvenes években az IMF segített megerősíteni a lengyel pénzt, a zlotyt azzal, hogy egyidejűleg egy egymilliárd dolláros stabilizációs alapot hoztak létre, elengedték az ország adósságának felét és lépéseket tettek a különböző támogatások megvonása miatt kiszolgáltatott társadalmi csoportok védelmére és beindíttatták a privatizációt. Mindezek ellenére a reformprogram az első években nagyobb sokkot okozott, mint számítottak rá, és úgy tűnt, hogy semmiféle pozitív eredményt nem hoz. Varsó azonban újratárgyalta az IMF-támogatás felételeit.