A 30 országot vizsgáló OECD szerint Dániában a legkisebbek a társadalmi különbségek, míg Törökországban és Mexikóban a legnagyobbak. A felmérés szerint az egyenlőtlenség tovább nőtt az elmúlt húsz évben, de az nem olyan jelentős és látványos, mint sokan hiszik.
A szerzők szerint az, hogy sokan olvassák a szupergazdagok életét részletező pletykalapokat és magazinokat azt a benyomást kelti bennük, hogy nagy a luxusban élők aránya. A tanulmány megállapítja, hogy a nyolcvanas évektől az ezredfordulót követő évekig 7 százalékkal nőttek a vagyoni különbségek az OECD-államokban. Ez azt jelenti, hogy nem helyénvaló a társadalom összeomlásáról beszélni - fűzik hozzá.
A szervezet szerint a fejlett országok kormányai az adóztatással és újraelosztással fékezték a vagyoni különbségek látványos növekedését. "Immár többet költenek szociális kiadásokra, mint bármikor korábban" - állítják a szerzők. Mindennnek leginkább az 55 és 75 év közötti korúak a legfőbb haszonélvezői. Ezzel szemben azonban nő a gyermekszegénység, annak ellenére, hogy a gyermekkori jólét sokban befolyásolja azt, hogy az embernek milyen fizetése lesz és hogyan alakul az egészségi állapota felnőtt korában.
A jelentés szerint 2000 óta jelentősen nőttek az egyenlőtlenségek leginkább az Egyesült Államokban, Kanadában, Norvégiában, Olaszországban, Finnországban. Németországban tízszázalékos a szegénység, amely a fejlett európai országok között a legmagasabb - bár tartósan csak a társadalom 2-3 százaléka él szegénységben. Csökkentek, de továbbra is jeletősek a különségek Nagy-Britanniában és Mexikóban és kisebb a szakadék Görögországban és Ausztráliában is. Utóbbi országról a Financial Times megjegyezte, hogy itt a legjobb a társadalmi mobilitás és számít a legkevésbé az, hogy az ember szüleinek milyen volt a vagyoni helyzete.
Az OECD szerint az oktatás minőségének javítása segít a jóléti társadalom megerősítésében, de még fontosabb lenne a jövedelemkiegészítő támogatások növelése, szemben azzal, hogy az inaktív, munkanélkülieket támogassák.