A holland Heerlen városában létrehozták a világ első geotermikus erőművét, amely a már használaton kívüli szénbányák tárnáiban felhalmozott meleg vizet használja fel az épületek fűtéséhez.
A régió a hetvenes évekig több ezer holland bányásznak biztosított munkahelyet, ám amióta a bányákat felszámolták, a terület kihasználatlan.
"A globális felmelegedés és a növekvő üzemanyagárak mellett nem engedhetjük meg magunknak, hogy hátradőljünk" - mondja Riet de Wit, Heerlen város egyik képviselője, aki szerint a geotermikus erőmű beindítása bebizonyította, hogy egy helyi kezdeményezés megoldás lehet a fenntartható energia problémájára. "Sőt mi több, elképzelésünk bárhol bevezethető, ahol korábban bánya működött" - teszi hozzá.
A módszer egyszerűnek hangzik. Miután bezárták a bányákat, a területen megindult az építkezés. Az itt épült házakat így könnyedén rá lehet csatlakoztatni a geotermikus erőműre, ami 800 méter mélyről pumpálja a 35 Celsius fokos vizet a tárnákból. A vizet, amely 350 otthon fűtését tudja ellátni, visszapumpálják a tárnákba, ahol újra fel tud forrósodni, a körfolyamat pedig indulhat előről. Így a víz egy évben háromszor-négyszer tud cirkulálni.
"A szélenergiához szélre van szükség - ha nincs szél, nincs energia. De a geotermikus erőműhöz csak állandó meleg víz kell, ami adott, és amit át sem kell alakítani" - hangsúlyozza Kerl-Hienz Wolf, a Delfti Egyetem szén- és geotermikus energia tanszékének profeszora, hozzátéve: a tárnákból származó forró víz egész évben rendelkezésre áll, és ha nincs rá szükség, akkor a csapot el lehet zárni, majd megint kinyitni.
A szakemberek azt becslik, hogy a projekt 55 százalékkal kevesebb szén-dioxidot bocsát ki, mint a hagyományos széntüzelésű erőművek. Most a technológia továbbfejlesztésén dolgoznak: terveik szerint cseppfolyósítják a kibocsátott szén-dioxidot, amelyet a légkör helyett visszapumpálnának a bányába.
A végső cél tehát egy "kibocsátásmentes" módszer megalkotása, amelynek azonban van egy hátránya: csak ott lehet megvalósítani, ahol egykoron bánya működött.