A politikai elit belügye - nagyjából így lehetne jellemezni a közvélemény érdektelensége mellett lezajlott vasárnapi választást, mellyel megújult a francia szenátus egyharmada.
A választói érdektelenség bizonyos értelemben érhető: a francia parlament felsőháza, a 343 fős Szenátus célja ugyanis a területi érdekeket képviseli, ezért tagjait minden megyében a parlamenti, valamint a városi és megyei képviselő választják. Ráadásul a testület nem egyenjogú a parlament alsó házával, a Nemzetgyűléssel: nem kezdeményezhet bizalmatlansági indítványt a kormánnyal szemben, és hiába utasít el egy törvényt, attól azt a Nemzetgyűlés még megszavazhatja.
A szenátorok mandátumát 2003-ban a korábbi kilencről hat évre csökkentették, meghagyva azt a szabályt, hogy a tagok egyharmadát 3 évenként meg kell újítani. Egy ilyen megújító választásra került sor vasárnap, melyen 114 szenátor sorsáról döntött mintegy 150 ezer úgynevezett "nagy választó".
A kormánypártok képviselői az eredményt magyarázva azt mondják: az tulajdonképpen a tavaszi helyhatósági választások után létrejött erőviszonyokat tükrözi. Akkor ugyanis a baloldal jelentős győzelmet ért el, és az így megválasztott önkormányzati képviselők most balra szavaztak - ezért nem látni szerintük az eredményekben például azt, hogy az elmúlt hónapokban Nicolas Sarkozy államfő népszerűsége 12 százalékkal emelkedett.
Vannak azonban, akik figyelmeztetnek: a szocialisták hagyományosan keményen jobboldalinak számító helyeken is előretörtek, például Jaques Chirac volt államfő körzetében. Jelzésértékűnek tartják azt is, hogy baloldali szenátort adott a 150 ezer lakosú, a mustárjáról híres Dijon város is, amire 1948 óta nem volt példa.
A mostani választás ugyanakkor jó alkalom volt a Szenátus bírálóinak arra, hogy ismét közzétegyék érveiket. Legutóbb szeptember 11-én, tíz nappal a választások előtt jelent meg egy könyv, melynek szerzője, egy francia újságíró a szenátorok kiváltságait bírálja, elfogadhatatlannak tartva a havi több mint 11 ezer eurós, azaz 2,6 millió forintnak megfelelő keresetüket, azt, hogy ingyen utazhatnak a francia vasúton, a tömegközlekedési eszközökön és az Air France járatain. Bírálja azt az elvet, hogy egyetlen mandátum után havi több mint 1800 euró, vagyis közel 500 ezer forintnak megfelelő nyugdíjat kapjanak.