A német, spanyol és brit gazdaság stagnálása az egész Európai Uniót visszaveti, újabb kalkulációk szerint az idén a közösség gazdasági fejlődése mindössze 1,3 százalékos lesz.
A pénzügyminiszterből kormányfővé előlépett Gordon Brown tisztában van a helyzet súlyosságával, és azzal is, hogy a választók őt hibáztatják azért, hogy Nagy-Britannia nehezen védi ki a világgazdaság negatív hatásait. Miniszterelnöki pozíciója megrendült.
Egyes európai uniós országokban az idei jó termés javítja a mutatókat. Nagy-Britanniában azonban hónapok óta viharok és heves esőzések vannak, a gabona aratása legtöbb vidéken még meg sem kezdődött, a gépek beragadnak a sárba, a gyümölcs nem érik be.
A globális pénzügyi problémák kedvezőtlenül hatnak a brit ingatlanpiacra és építőiparra. Minden angol életcélja a jelzálogkölcsönre vásárolt családi ház megszerzése, de a kamat magas, a vásárlóerő csökkent, a megélhetés drágul. Az élelmi cikkek január óta, az inflációt jóval meghaladva, 8,3 százalékkal drágultak.
A brit ipari termelés öt hónapja csak tizedes számokban mérhető emelkedést mutat. Az ipari vezetők remélték, hogy a font gyengülése az export növekedéséhez vezet, de ennek kevés nyoma tapasztalható, tehát a cégek bérstopot vezetnek be, leállítják a munkaerő felvételt.
Az Angliába özönlő vendégmunkások sem reménykedhetnek immár a könnyű elhelyezkedésben.
Gordon Brown miniszterelnök szerint a megtorpanás csak időleges, a problémákat el lehet hárítani. Bizakodása ellenére nagy viták várhatók az őszi éves pártkonferenciákon, és a kormánypárt és ezen belül Gordon Brown pozíciója tovább gyengülhet.