Úgy tűnik, Szerbiában igyekeznek minél előbb elfelejteni az idei pekingi olimpiát. Az egyetlen igazi sikernek az úszásban szerzett ezüstéremnek is amerikai szaga van, és az ott élő szerb fiatal sikerét már úgyszólván el is felejtették.
Ennél nagyobb izgalmat hozott, amikor a szerb vízilabda-válogatott két tagja összeverekedett az amerikai csapattól elszenvedett vereség után. A két nagyszerű vízilabdázó otthon, a tévékamerák előtt nagyon gyorsan kibékült, és végeredményben a pólózók bronzérmével is mindenki elégedett.
Az újvidéki Magyar Szó napilap felrótta a magyar sajtónak, hogy a vajdasági úszó, Szilágyi Csaba nevét elszerbesítette, és Silagynak írták, nem így Janics Natasáét, aki lelkesen énekelte a magyar himnuszt.
Több kommentár egyetért azzal, hogy a szerb állam alig szentel figyelmet az élsportnak, és jobbára csak ott van eredmény, ahol a versenyzők külföldön élnek vagy edzenek, ilyen az úszás vagy a tenisz. A valamikor nagy nevű jugoszláv, illetve szerb kézilabdázók és kosarasok ki sem jutottak az olimpiára.
Az egyik kommentár együtt említi Szerbiát és Magyarországot azzal, hogy minkét ország a vártnál kevesebb érmet szerzett. Az a szerbiai vélemény, hogy nagyon sok ország képtelen volt reálisan felmérni versenyzőinek erejét és ehhez igazítani az elvárásokat és az éremigényeket.
Érdemi elemzés még nem készült Szerbia olimpiai szerepléséről, így a felelősség megállapítása is nehezebben megy. Úgy tűnik, erre nem is igen tartanak igényt, és most inkább a világbajnokságra készülő szerb labdarúgó-válogatott selejtező mérkőzéseire összpontosítanak, annál is inkább, mert a szerb válogatottat az a Radomir Antic vezeti, aki valamikor a Barcelonából csinált nagy csapatot.