A brit James Lonsdale-Bryans 1940-ben Rómában találkozott Ulrich von Hassell-lel, aki korábban öt évig Németország római nagykövete volt, és felajánlotta neki, hogy a németek szabad kezet kapnak Európában, míg Nagy-Britannia a világ többi részét irányíthatná. Úgy vélte, az Adolf Hitlerrel szemben álló német diplomata fogékony lesz a javaslatra, és elősegítheti a béke létrejöttét.
Az információszabadságról szóló törvény keretében nyilvánosságra hozott levéltári dokumentumokból kiderült: a brit titkosszolgálat tudott a római útról, ám nem próbálta meg megakadályozni a túlbuzgó férfit.
Az nem tisztázott, hogy a külügyminisztérium milyen támogatást és felhatalmazást adott a férfinak, ám a feljegyzésekből kiderül: Lonsdale-Bryans azért utazott Olaszországba, hogy kapcsolatait kiépítse, de a tárgyalás során megszegte az útmutatást.
Az iratokban megjegyzik, hogy a nem hivatásos brit diplomatának meglehetősen különös nézetei voltak, ugyanis úgy képzelte el, hogy a világot két részre, egy német és egy brit érdekszférára lehet osztani, és erre is tett javaslatot a "békeajánlatban".
Lonsdale-Bryans már 1939-ben a titkosszolgálat látókörébe került azzal, hogy Szingapúrban a nácik mellett kardoskodott.
A titkosszolgálat fontolgatta az férfi őrizetbe vételét, ám végül elvetették ezt a javaslatot, miután néhány parlamenti képviselő védelmébe vette Lonsdale-Bryanst.