A németek egy köbméter vízért csaknem két eurót, közel 500 forintot fizetnek, ami szinte világviszonylatban is rekordnak számít, mert még a szárazsággal küzdő Ausztráliában is egy köbméter víz alig kerül többe egy eurónál, az Egyesült Államokban pedig még ennek a felét sem számolják fel ugyanennyi vízmennyiségért.
Némi vigaszt jelent a németek számára, hogy a víz ára az elmúlt évtizedben alig változott, míg a környező országokban jelentősen emelkedett: Belgiumban például közel 80 százalékkal drágult. Persze a belgák még így is 1,85 eurót fizetnek egy köbméter ivóvízért.
A németországi stagnálás abból fakad, hogy a víz árát az állam, pontosabban a községek határozzák meg, és mivel alapvető szükségleti cikkről van szó, a drágulás ütemét nem igazítják az energiahordozók áremeléséhez.
A magas vízár közvetve kihat az élelmiszergyártásra is, hiszen ez az iparág jelentős mennyiségű ivóvízet használ fel.
A községek tudatosan mérik drágán a vizet a fogyasztóknak, mert az így befolyt összegből számos olyan közkiadást fedeznek, amelyekre már nem elegendő az adóbevétel.