Olyasmi történt, amely a hidegháború vége óta nem fordult elő. A nyers erőpolitika birodalmi szemléletű és erejű érvényesítése, amelyet Oroszország most vállalt, az elmúlt 20 évben ismeretlen volt.
Miért van arról meggyőződve, hogy Oroszország, és nem Grúzia kezdte a konfliktust?
Magyarországnak van tapasztalata a vele szemben indított katonai akciókat illetően. Ezért is tartom fontosnak, hogy a politika, az erkölcs és a jövő szempontjából Magyarország egyértelműen foglaljon állást. Hazánkat az elmúlt évszázadban többször is elfoglalták, de nem emlékszem olyanra, amikor a bennünket megtámadók ne érezték volna igazságosnak, hogy elfoglalják városainkat, és a lakosság egy részét deportálják. Engem a 20. század történelmének fényében hidegen hagynak az agresszornak azon nyilatkozatai, miszerint semmi rosszat nem tettek. Viszont a puszta tények szerint idegen csapatok állomásoznak egy másik ország területén, szétlőnek városokat és ártatlan civilek halnak meg. Nem akarjuk, hogy a 21. század olyan legyen, mint amilyen a 20. század volt. Ezért egyértelműen és erőteljesen ki kell nyilvánítani az euroatlanti elkötelezettséget. Ki kell nyilvánítanunk, hogy az Amerikával együttműködő Európának igenis van felelőssége, és vannak eszközei, amelyeket józanul és okosan ilyen történelmi pillanatban használni kell. Nekünk nem egy külső szemlélő szerepét érdemes elfoglalnunk, hanem egy közép-európai ország szerepét.
Szergej Ivanov orosz miniszterelnök helyettes azt nyilatkozta: ez a mostani orosz hadművelet semmivel sem volt különb a szeptember 11-ei merényletekre adott amerikai válasznál. Mi erről a véleménye?
Amit az oroszok most mondanak, az semmivel sem különbözik attól, amit 56-ban mondtak Budapestről.
Oroszország budapesti nagykövete azt mondta: a Fidesz véleményében nincs szó a déloszétok iránti együttérzésről. Ehhez mit szól?
Mi minden áldozattal együtt érzünk, minden emberi veszteséget veszteségnek tekintünk, akkor is, ha az nemzetiségét tekintve grúz, oszét vagy orosz. Itt azonban a jövőről van szó. Arról, hogy az a világ köszönt-e ránk, amiben az erőpolitika sikereket érhet el a világban, vagy pedig a nemzetközi közösség elég erős, bölcs és megfontolt lesz ahhoz, hogy világossá tegye: hiába érzi valaki újra megerősödve magát, mint például Oroszország, nem jelenti azt, hogy fönnálló konfliktusait olyan módon rendezheti el, amely elfogadhatatlan a 21. század emberi életet és méltóságot tiszteletben tartó világában.
Hanganyag: Nagy Tamás