"Egy kis gondolkodásra és elemzésre van szükség" - mondta Luxemburgban Dimitrij Rupel, az EU soros elnökségét ellátó Szlovénia külügyminisztere. "Túl rizikós a Lisszaboni Szerződés felélesztése, amikor blokáddal nézünk szembe" - tette hozzá az EU külügyminiszterek tanácskozásán, ahol az ír népszavazás következményeiről tárgyalnak. Micheal Martin ír külügyminiszter is arról beszélt, hogy a választók döntését tiszteletben kell tartani, és "túl korai" megoldásokat javasolni.
Az EU vezetők most láthatóan tanácstalanok azt követően, hogy Írországban a gazdálkodók, alkalmazottak, konzervatív vallásos választók, a hadkötelezettség bevezetésétől tartók és az amerikai védelmi iparral kapcsolatba hozott üzleti körök alkalmi koalíciója megtorpedózta a nyögvenyelősen megszövegezett Lisszaboni Szerződést.
Néhány országban a kommentátorok amiatt füstölögnek, hogy alig másfél millió ember tartja túszként Európa közel 450 millió lakosát. Az erősen euroszkeptikus, 60 milliós Nagy-Britanniában azonban a fő ellenzéki erő, a konzervatívok is referendumot akartak, amely - ha megkapták volna -,szinte bizonyosan szintén a "nemek"" győzelmét hozta volna.
Kilenc ország nem hagyta jóvá
A brit kormány most az ellenzéki kampány ellenére folytatja a szerződés ratifikálását.
Pontosan ezt sürgette José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke, aki kimondatlanul azt üzente: úgy lehet nyomást gyakorolni az írekre és a szkeptikusokra, ha a 26 többi tagállam parlamentjei befejezik a szerződés ratifikálását.
Írországon kívül 8 ország nem hagyta jóvá még a megállapodást.
Közben Václav Klaus cseh elnök sem rejtette véka alá a szerződés elvetése miatti örömét.
Ír paradoxon
Rupel szlovén külügyminiszter bevallotta: nem tudja, mi a megoldás. Javier Solana, az EU külügyi főképviselője szerint "megoldjuk a problémát, csak azt nem tudom, hogyan".
Az uniós vezetők nem szívesen látnának egy második ír népszavazást, mert az azt a képet erősítené, hogy rákényszerítik akaratukat egy tagállam lakosságára.
Német politikusok közben felmelegítették az úgynevezett "kétsebességű Európa" ötletét, azaz, hogy a további központosítást akaró tagállamok saját körükben mélyíthessék az integrációt, míg a vonakodók mentességeket kaphassanak.
Felmerült az is, hogy Írországnak ajtót kellene mutatni, erre azonban paradox módon épp a most megtorpedózott szerződés kínált volna egyszerű lehetőséget.
Egymást érik az elemzések az ír "nem" okairól. Az euroszkeptikusok a demokrácia győzelmét ünneplik, mások megjegyzik: sok ír választó a saját kormányának üzent és nem foglalkoztatta az uniós projekt jövője. Mint egy, az országában is népszavazást követelő brit hozzászóló megjegyezte egy internetes fórumon: "engem egyáltalán nem érdekel, mi történi a többi tagállammal".