A brit és az amerikai sajtó már napok óta foglalkozik az öt éve indult iraki háborúval. A beavatkozás pártolói és ellenzői emlékeznek vissza, köztük olyanok, akik időközben megváltoztatták a véleményüket.
A nagy kérdés az, hogy megérte-e? A londoni Times például, idézi Tim Collins brit parancsnok híres beszédét, amely szerint felszabadítani indulnak a katonák, és az egyetlen zászló, amely lengeni fog az országban az iraki népé. A beszéd szövegét még George Bush elnök is kiakasztotta irodája falára, Collins azonban azóta kiábrándult a háborúból, és távozott a brit hadseregből.
Magából Irakból többszázezren menekültek el az erőszak elől, amelynek célpontjai a külföldi katonák mellett egyre inkább a civilek lettek. Az ország mindinkább önálló arculatú régiói közül az északi kurd autonómiában javult látványosan az élet.
Politikai áldozatok
A háború ellenzői szerint a beavatkozás nyomán Irak valóban a terror melegágyává lett, a támogatók szerint viszont a siker azért várat magára, mert megjelentek a terroristák. Annyi tény, hogy az Egyesült Államok stratégiai ellenfele, Irán a korábbinál is nagyobb befolyással bír a többségi iraki síiták körében.
A háború politikai áldozatokat is szedett: Tony Blair brit miniszterelnök például Irak miatt nem tudta kitölteni kormányfői megbízatását. Míg szövetségese, George Bush először azzal indokolta az akciót, hogy Huszeint támogatta az al-Kaidát, majd ezt lecserélte a tömegpusztító fegyverek fenyegetésére, és végül egyszerűen az iraki rezsim megbuktatásának szükségességére, a hazudozással vádolt Blair távozása előtt már csak azzal érvelt: meggyőződése volt, hogy Amerika oldalán kellett harcba indulnia országának.
Az akció szakadással fenyegette a nyugati szövetséget: Franciaország és Németország látványosan ellenezte a fellépést, amit az amerikaiak és britek a gyávaság jelének vettek. Spanyolország a madridi merényletek után kivonta csapatait.
Kelet-Európa és a lojalitás
A kelet-közép-európai új NATO-államok számára viszont Irak jó alkalom volt Washington iránt lojalitásuk biztosítására. Magyarországon Irak a belpolitika játékszerévé vált: a média és a politikusok nagy része nem meggyőződésük, hanem aszerint foglaltak állást, hogy mit mondott a másik oldal.
Nagy-Britanniában az elmúlt hetekben arról lehetett hallani, hogy egyes városokban ellenségesen fogadják a civilek az egyenruhában járó katonákat. Az Egyesült Államokban - amely a kaotikus biztonsági helyzet miatt még mindig nem tudta kivonni csapatait - az elnökjelöltségre pályázó politikusok óvakodnak az invázió dicsőítésétől.
John McCain, a republikánus jelölt például, a minap mondta azt, hogy az iraki börtönökben az amerikaiak kínozták foglyaikat. Az amerikai katonacsaládok a 4000 halottjukra emlékeznek. Irakban pedig az áldozatokra.