Időhúzás, fenyegetőzés, ultimátumok - az ENSZ klímakonferenciának résztvevői mindegyik tárgyalási technikát megtapasztalták. A tanácskozásnak a program szerint pénteken kellett volna befejeződnie, de kudarc fenyegetett, mert nem sikerült meggyőzni az Egyesült Államokat, Kanadát és Japánt az éghajlatváltozást okozó gázok emissziójának korlátozásáról.
Puhítanák a szöveget
Harlan Watson, Bush elnök főtárgyalója azonban a konferencia utolsó napján azt mondta: szerinte meglesz a megállapodás. Yvo de Boer az ENSZ éghajlati főilletékese pedig közölte: a résztvevők keményen dolgoznak és "küszöbön áll az alku".
Washingtont eddig az zavarta, hogy az EU már a mostani - még nem kötelező erejű - záródokumentumban is azt akarta látni, hogy a fejlett államok megfogalmazzák a célkitűzést, hogy 25-40 százalékkal csökkenteniük kell az üvegházi gázok légkörbe juttatását.
Az Egyesült Államok szerint ez azonban kényszerpályára helyezné a két év múlva esedékes nemzetközi egyezményt előkészítő további tárgyalásokat.
George Bush elnöksége alatt Washington hosszú ideig azt is vitatta, hogy a globális felmelegedés az emberi tevékenység eredménye, és az ellenintézkedéseket negatív gazdasági hatásuk miatt elutasította.
A Reuters birtokába került egyik szövegtervezet szerint a résztvevők elállnának attól, hogy 2020-ig 25-40 százalékkal kell csökkenteni az emissziót, viszont megfogalmaznák az elvárást, hogy a kibocsátás még 10-15 évig nőhessen, és 2050-re a 2000-es szinthez képest jelentősen visszaessen.
Egy másik tervezetben ugyanakkor benne maradtak a keményebb, konkrét célkitűzések.
Az erdők védelmében nincs vita
Amiben sikerült megállapodni, az az erdőírtás és az erdők pusztulásának akadályozása. A házigazda Indonéziában is például jelentős esőerdő területeket tisztítanak meg, hogy az oda ültetett fákból pálmaolajat nyerjenek.
A küldöttek megegyeztek az úgynevezett kreditek kérdésében is, azaz, hogy a gazdag országok és cégek pénzzel támogatnák az erdők megóvását a fejlődő államokban.