A százötven fős szlovák parlamentben nem ritka, hogy egy-egy képviselőnek akár több más, komoly elfoglaltsága is van.
Szép számmal akadnak olyanok, akik városukban vagy községükben a polgármesteri tisztséget is betöltik, esetleg orvosi vagy ügyvédi praxist visznek, hiszen az érvényes jogszabályok ezt nem tiltják.
Kormányzati szerepet a honatyák nem vállalhatnak, illetve, ha elfogadnak ilyen megbízatást, akkor átmenetileg le kell mondaniuk képviselői mandátumukról.
Belső előírások szabályoznak
Akad a parlamentben vállalati igazgató és egyetemi rektor is. A funkcióhalmozást csak az egyes pártok belső előírásai szabályozzák, van, ahol előírják, hogy egy képviselőnek már csak legfeljebb két más elfoglaltsága lehet.
A pártok így akarják biztosítani, hogy a honatya ne forgácsolja szét erejét és figyelmét, és főleg arra összpontosítson, amire a választóitól megbízást kapott.
Ez az igyekezet egyelőre nem sok sikerrel jár. Arról, hogy kinek milyen mellékes aktivitásai vannak, leginkább az évente elkészített bevételbevallások tanúskodnak.
A kötelező jelentések nyilvánosak, a világhálón is elérhetők. A tavaly kimutatásokból kiderül, hogy sok az olyan képviselő, akinek a képviselői fizetése csak aprópénz más bevételeihez képest.A német szövetségi törvényhozás, valamint a tartományi parlamentek tagjai túlnyomórészt közalkalmazottak, akik képviselővé választásuk után "pihentetik" addigi állásukat, azaz csupán a törvényhozói tiszteletdíjat kapják.
Persze vannak olyan képviselők is szép számmal, akik, szabadfoglalkozásúak lévén, a honatyai feladatok ellátása mellett is folytatni tudják addigi munkájukat.
Peter Gauweiler, korábbi bajor tartományi belügyminiszter képviselőként is folytatta ügyvédi tevékenységét, de még ellenzéki körök is csupán azt vethették a szemére, hogy közismertsége alaposan hozzájárult ügyfélkörének gyarapodásához.
Azt azonban senki sem róhatta fel neki, hogy képviselősége mellett továbbra is jogászként dolgozott, mert ezt nem tiltja törvény.
Noha a kérdés ismételten felmerült országos szinten is, a képviselőház minden esetben azzal utasította el a feladathalmozás betiltását, hogy ezáltal csak közalkalmazottak, illetve hivatásos pártemberek lehetnének törvényhozók, ami ellenkezne a demokrácia elveivel, mert nem tükrözné a társadalom valamennyi rétegének álláspontját.