A tengerek jelenlegi ökoszisztémája nem kedvez az óriás laposhalaknak, a rombuszhalaknak, és a heringeknek, mint ahogy a garnélarákoknak vagy a fésűkagylóknak sem - állapították meg a Yorki Egyetem kutatói.
Könyvükben beszámolnak arról, hogy az elmúlt évszázadokban milyen gazdag volt a tengeri halak és emlősök világa, és arról is, hogy néhol az akkori állománynak csak a 2 százaléka van jelen.
Rámutatnak azonban, hogy nem a túlhalászat az egyetlen ok, ami hibáztatható a tengeri állatok pusztulásáért. Az óceánokban és tengerekbe ömlő folyók szennyezettsége szintén nagy szerepet játszik a folyamatban.
A mélytengeri halászatot a vikingek kezdték el az 1400-as években, nekik volt ugyanis elsőként erre alkalmas hajójuk. Ugyanezzel a hajótípussal halásztak a britek Izland közelében tőkehalakat nagy mennyiségben.
A kötet szerzői egyik problémának azt tartják, hogy a halak fogyására sosem próbáltak megoldást találni az emberek. A megoldás általában az volt, hogy a halászok valahol máshol folytatták a tevékenységüket vagy valamilyen más halra halásztak.
Rámutatnak arra, hogy a folyamatnak véget kell venni, és valódi megoldásokat kell találni a tengerek halállományának visszaállítására. Mindehhez az országok vezetőinek támogatására is szükség van.