Egy orosz szociológus szerint Moszkvában ma minden fontos döntést egy szűk kör hoz meg, amelynek jellemzője, hogy tagjai szorosan kötődnek a KGB-hez és annak orosz utódszervezetéhez.
Az orosz titkosszolgálat emberei a Szovjetunió felbomlása után nehéz helyzetbe kerültek, amely csak akkor változott meg, amikor 1999 szilveszterén Borisz Jelcin akkori elnök lemondott és átadta a hatalmat Vlagyimir Putyinnak, a KGB volt ezredesének.
Az összeállítás első részét itt olvashatja el!
Eltűntetni az oligarchákat
Az új elnök legfontosabb feladatának azt tartotta, hogy helyreállítsa az ország vezethetőségét, konszolidálja a politikai hatalmat és hatástalanítsa a különböző befolyásokat: az oligarchákat, a helyi kormányzókat, a médiát, a parlamentet, az ellenzéki pártokat és a nem kormányzati szervezeteket. Volt KGB-s társai pedig segítettek neki ebben.
A legaktívabb oligarchákat (így Borisz Berezovszkijt, aki egyébként segített Putyinnak hatalomra jutni, és Vlagyimir Guszinszkij médiamágnást) kiszorították az országból, aki pedig nem akart elmenni (például Mihail Hodrokovszkij volt Jukosz-tulajdonos) azokat eltávolították a hatalom közeléből.
Vlagyimir Putyinnak gondot okoztak a helyi kormányzók is, akiknek a hatalmát végül úgy törte meg, hogy különleges megbízottakat nevezett ki föléjük, akik ellenőrizhették és irányíthatták őket. A kormányzók elveszítették a költségvetésük feletti befolyásukat és a parlament felsőházában elfoglalt helyüket, majd választhatók sem lettek.
A helyettesek kis csoportja
Ezeket a stratégiai döntéseket - állítja az Orosz Tudományos Akadémia szociológusa, Olga Krisnatovszkaja - ugyanaz a kis csoport hozta meg, akik jelenleg is Vlagyimir Putyin személyes tanácsadói körét alkotják.
Közülük az elnöki adminisztrációban többen is fontos posztokat töltenek be: Igor Szecsin hivatalosan a dokumentumok mozgását felügyeli, de ő felel a tengerentúli gazdasági ügyekért is, Nyikolaj Patrusev az FSZB vezetője, a volt védelmi miniszter Szergej Ivanov pedig jelenleg első miniszterelnök-helyettes.
Közös jellemzőjük, hogy mindannyian Szentpétervárról indultak és valamennyien a titkosszolgálat tagjai voltak. Közülük Igor Szecsin az egyetlen, aki ezt a régi kapcsolatát nem hangoztatja.
Igor Szecsin és Viktor Ivanov
A csoport két legfontosabb tagja Igor Szecsin és Viktor Ivanov. Első látásra mindketten csak korlátozottan fontos posztokat töltenek be, hiszen "csak" második emberek és nagyon ritkán jelennek meg a nyilvánosság előtt.
Ám Olga Krisnatovszkaja szerint ez megtévesztő, hiszen "ezek az emberek sokkal jobban érzik magukat az árnyékban", miként az a szovjet időkben megszokott volt az általában a KGB által kinevezett politikai helyettesekkel.
A titkosszolgálatban dolgozók között meglehetősen gyakori, hogy fizetésüket kiegészítendő nagy orosz vállalatoknál is munkát vállalnak.
"Biztosítanunk kell, hogy ezek a cégek nem hoznak olyan döntéseket, amelyek ellenkeznek az állam érdekeivel" - magyarázta egy korábbi KGB ezredes. Egy másik szerint ez az igazi álommunka: "Hatalmas fizetést szakít az ember és közben megtarthatja az FSZB-s igazolványt is".A gazdasági hatalom átkerülése az oligarcháktól a szilovikok csoportjához alighanem elkerülhetetlen volt. A folyamat a legtöbb oroszban semmilyen ellenérzést nem váltott ki, hiszen a "rablóbárók" iránt kevés szimpátiát éreztek.
Más kérdés, hogy "a hatalom emberei" miként tudják majd menedzselni a megszerzett javakat: "Azt tudják, hogy miként kell feldarabolni egy vállalatot, vagy elkobozni valamit. Ugyanakkor nincsenek tisztában az üzleti élet szabályaival. Csak az erő használatát ismerik" - mondja egy volt KGB-s hírszerző, aki jelenleg az üzleti életben dolgozik.
Küldetéstudat és cinizmus
A szilovikok küldetéstudattal rendelkeznek. Úgy érzik, az a feladatuk, hogy helyreállítsák az állam hatalmát, megmentsék Oroszországot a széthullástól és útjába álljanak az azt gyengíteni szándékozó erőknek. Ezek az idealista elvek jól megférnek azokkal az opportunista és cinikus törekvésekkel, melyek a személyes és intézményi jólét növelésére irányulnak.
A titkosszolgálatok volt és jelenlegi emberei egy titkos testvériség tagjainak érzik magukat, akik áthághatják a törvényeket is, hogy küldetés sikere érdekében.
A "hatalom embereinek" látványos előretörése népszerűvé tette a titkosszolgálati munkát is Oroszországban. A Szovjetunióban a KGB rendkívül körültekintően választotta ki munkatársait. A különböző intézményekből és egyetemekről érkezett leendő munkatársakat a különleges KGB-iskolákban képezték ki.
Az ismeretség számít
Az utódszervezet, az FSZB ma az akkori vezető munkatársak gyermekeit próbálja soraiba hívni, nem kis sikerrel, hiszen a jelenlegi székházat a jövőben a duplájára kell majd bővíteni. Egy brit elemző szerint itt "nem az számít, mit tanulsz, hanem az, hogy kiket ismersz meg".
Ennek köszönhetően sokat számítanak a családi kötelékek is: egy KGB-s apa vagy nagyapa jó ajánlólevél, miként bátorítják a különböző klánok közötti házasságokat is.
"Muszáj megértenünk, hogy egy egység vagyunk. A történelem bebizonyította, hogy az orosz állam támogatásának súlya a mi vállunkra nehezedik. Hiszek abban, hogy amikor veszélyt érzünk félre tudunk tenni minden kisszerűséget és hűek maradunk az eskünkhöz" - jelentette ki például Viktor Cserkeszov, az orosz kábítószer-ellenes ügynökség vezetője.Az FSZB működésének egyik legérdekesebb pontja a papsághoz fűződő viszonya. A szervezet Ljubljanka téri épülete mellett áll egy XVII. Században épült templom, melyen egy tábla azt hirdeti: "Felújítva 2001 augusztusában az FSZB buzgó segítségével". Alekszander atya nem is titkolja érzéseit: "Hála Istennek az FSZB-ért. Minden hatalom Istentől való, így az övék is".
Hasonlóképpen gondolja egy volt KGB-tábornok is: "Valóban hiszik, hogy kiválasztottak, akiket Isten vezet. Még a nekik nagyon jól jövő magas olajárakat is Isten akaratának tulajdonítják".
Oroszország és a Nyugat viszonya
Az orosz elnök már 1999-ben nyilvánvalóvá tette, miként vélekedik a külföldi államokról: "Néhány évvel ezelőtt abba az illúzióba ringattuk magunkat, hogy nincsenek ellenségeink és ezért drágán megfizettünk" - mondta az akkor még miniszterelnök Vlagyimir Putyin.
Az elnökkel egyetértenek a KGB veteránjai és utódaik is, akik szerint az országot a legnagyobb veszély a Nyugat felől fenyegeti, melynek célja Oroszország meggyengítése. "Azt akarják, hogy Oroszország az ő technológiájuktól függjön. Elárasztották a piacainkat az áruikkal. Hála Istennek még vannak atomfegyvereink" - jelentette ki például az FSZB egyik tagja.
Ebből a szempontból mindenki, aki a Nyugat kezére játszik belső ellenségnek számít. Ilyenek az utolsó független újságírók, a Nyugat által támogatott nem-kormányzati szervezetek, és az a néhány politikus, aki osztja a nyugati értékrendet. Nem csoda tehát, hogy az orosz biztonsági szolgálatok a legnagyobb nyugalommal veszik fel a harcot "az állam ellenségeivel", legyenek bár akárhol és ebben a törvények is támogatják őket.
Nem kell a kommunizmus
Valamiben azonban különböznek a mai biztonsági vezetők szovjet elődeiktől. Nem kívánnak visszatérni a kommunista ideológiához és főleg nem szeretnének leszámolni a kapitalizmussal, aminek a gyümölcseit élvezik.
Más kérdés, hogy hosszú távon jót tesznek-e Oroszországgal? "A KGB-től érkező emberek taktikusok. Soha nem tanították nekünk a stratégiai gondolkodást" - állítja például a titkosszolgálat volt ezredese, Alekszej Kondaurov. Szerinte és mások szerint is az ügynökség legnagyobb problémája a professzionalizmus hiánya.