Berlinben és Hamburgban legutóbb augusztus 9-én, délelőtt 8 és 10 óra között szünetelt a helyi érdekű vasútforgalom.
Ez több százezer ingázót érintett, akiknek jó része azonban felkészült a sztrájkra és a szokásosnál előbb vagy később indult munkába, illetve autóbuszon, gépkocsin vagy földalattin igyekezett megközelíteni úticélját.
A szerelvények sem a nyílt pályán álltak le, hanem befutottak a következő állomásra és így senki sem rekedt órákra a bezárt vagonokba.
A mozdonyvezetők eredetileg a teherforgalmat akarták megbénítani, de a munkaügyi bíróság letiltotta az akciót, azzal érvelve, hogy a bérkövetelési harc nem áll arányban a népgazdaságnak okozott kárral.
A munkabeszüntetők ezért csupán a helyi érdekű vasutak, a városokban föld alatt közlekedő S-Bahn átmeneti megbénításával tudták felhívni a figyelmet szerintük hátrányos helyzetükre.
A sztrájkot a lakosság viszonylag higgadtan fogadta, sokan még szolidaritásukról is biztosították a munkavállalók érdekképviseleteit.
Mivel nem hetekig tartó akcióról volt szó, a városokban sem alakult ki tartós zűrzavar, noha sokkal többen indultak autón munkahelyükre, mint különben.
Gyakori eset volt, hogy a vezetők olyan munkába tartóknak is felajánlották, hogy elviszik egy darabon, akiket addig talán sohasem láttak.
Ebben a rádiók élő adásai is némi szerepet játszottak, mert betelefonálós műsoraikat szinte teljes mértékben a közlekedés könnyítésére, illetve az egyirányba haladó autósok és gyalogosok kapcsolatfelvételére összpontosították.
Így komoly feszültség kirobbanására, vagy érzelmi kifakadásokra gyakorlatilag sehol sem került sor a közlekedési sztrájk során.