A tudósok hosszú ideje tudják, hogy Indonézia 20 millió hektár kiterjedésű trópusi mocsarai természetes széntárolók.
"Az 50-60 százalékuk szén, a mocsarak több szenet tárolnak, mint a világ összes többi vegetációja együtt" - hangsúlyozza Jack Rieley, a Nottinghami Egyetem mocsárszakértő professzora.
Az újdonságot az jelenti, hogy a lápokat már a globális klímaváltozás elleni küzdelemben is számításba veszik. Indonéziában hatalmas erdőket vágnak ki és égetnek el, továbbá mocsarakat csapolnak le, hogy területet nyerjenek a pálmaolaj-ültetvények számára. Ha ezt a forrást is figyelembe vesszük, Indonézia a világ harmadik legnagyobb szén-dioxid-kibocsátója.
A fejlett világ kiotói megállapodást aláíró országainak és az azokban működő vállalatoknak jelentős mértékben vissza kell fogniuk a kibocsátásukat. Ezt jelenleg nem tehetik meg olyan formában, hogy a trópusi országokban az erdők és mocsarak megőrzésének támogatásával szerezzenek szén-dioxid-kvótát, de ez rövidesen változhat.
Európában tavaly 1,6 milliárd tonna szén-dioxidnak megfelelő kvóta cserélt gazdát a vállalatok között.
Népszerű Borneó
A lápok potenciális aranybányák - jelentette ki a mocsaras területek megőrzésére alakult Wetlands International nem kormányzati szervezet programigazgatója.
Marcel Silvanus szavait igazolja, hogy a befektetők egymásnak adják a kilincset a Borneó középső részén lévő Palangkarajában. Egy kanadai szervezet a láp helyreállítását ajánlotta, a holland kormány pedig 5 millió eurót ruházott be a vízszint növelését segítő gát építésébe.
Az indonéz környezetvédelmi miniszter kifejezte a kormány fogadókészségét a hasonló projektek iránt, a nemzetközi erdészeti kutatóintézet munkatársa ugyanakkor jelezte: ha nem képesek elfogadtatni a programokat a helyi lakossággal, akkor nem érnek el semmit.
Ezt nehezíti, hogy a fejlett világ sokszor kétszínűen viselkedik: miközben támogatja az erdők megőrzését, nagy mennyiségben vásárol pálmaolajat, ami gyorsítja az erdők irtását és a mocsarak lecsapolását.