Gordon Brown 1951. február 20-án született Glasgow-ban, egy protestáns lelkész második fiaként. A család a fiú három éves korában elköltözött Kirckaldy-be - Gordon Brown ma is ezt a körzetet képviseli a brit parlamentben.
A fiatal Gordon bátyjával együtt egy garázsban újságot állított elő, hogy segítsen a Skóciába érkező menekülteken, 12 éves korában pedig már a Munkáspárt szórólapjait tömte a postaládákba.
Gordon, a kis zseni
Tízéves korában kiemelkedően teljesített egy IQ-teszten, ezért bevonták egy kísérletképpen működő oktatási formába, ahol a többi tehetséges tanulóval együtt az átlagnál gyorsabban haladt.
Ennek köszönhetően a szokásosnál két évvel korábban érettségizett, méghozzá kitűnőre. Õ maga azonban negatívan élte meg, hogy elszakították a kortársaitól; egy kiadatlan esszéjében egy teljesen átgondolatlan kísérlet áldozataként írta le magát.
Ezzel együtt 16 évesen felvették az Edinburgh-i Egyetemre, 1945 óta a legfiatalabb hallgatóként. Tanulmányai azonban szerencsétlenül kezdődtek, már az első héten retinaleválást állapítottak meg nála, amely valószínűleg egy rögbibaleset következménye.
Az orvosok öt éven keresztül küzdöttek a látásáért, egyik szemére azonban így is teljesen megvakult, és a másik szemének látóképessége is csak 30 százalékban maradt meg. Ismerői szerint azonban ez a küzdelem csak még elszántabbá tette Gordon Brownt.
Nyerő páros
A politikai életbe már az egyetemi évei alatt bekapcsolódott, a brit parlamentbe végül 1983-ban választották be, 32 éves korában. Londonban közös irodát kapott egy bizonyos Tony Blairrel, akivel gyorsan összebarátkozott, annál is inkább, mert azonos nézeteket vallottak a mélyponton lévő Munkáspárt megújításáról.
Gyorsan elválaszthatatlanok lettek egymástól, sokszor írták meg egymás szövegeit, és gyakran utaztak külföldre is együtt. Neil Kinnock pártvezető meglátta a párosban rejlő lehetőséget, és meghívta őket árnyékkormányába.
A fiatal politikusok gyorsan élére álltak a párt megújításának, 1994-re azonban az a helyzet állt elő, hogy egymás riválisai lettek a pártvezetésért folyó versenyben.
Peter Mandelson, a befolyásos kommunikációs tanácsadó a közvéleménynek jobban "eladható" Tony Blairt favorizálta, de máig sem tudni, hogy ez mennyit nyomott a latban.
A paktum
Egy sokat idézett, de soha meg nem erősített történet szerint a két politikus megállapodott: Tony Blair lett a pártvezető, egyben ő indulhat a miniszterelnöki posztért, cserébe győzelem esetén Gordon Brown minden korábbinál nagyobb hatalmú kancellár lehet.
A Munkáspárt 1997-es győzelme után pontosan ez történt - a párt 18 ellenzéki év után tért vissza a hatalomba.Családi tragédia
Érdekes téma Gordon Brown zárkózott személyisége, sokáig annyira nem akart magánéletéről beszélni, hogy a melegségéről kezdtek el pletykálni. A valóságban azonban az egyetem alatt és utána is több hosszabb-rövidebb párkapcsolata volt nőkkel, míg végül 1995-ben a pr-szakértő Sarah Macauley-vel jött össze.
2000-ben házasodtak össze, a következő évben lányuk született, a koraszülött csecsemő azonban tragikus módon néhány napos korában meghalt. 2003-ban John már egészségesen jött a világra, 2006 júliusában pedig James Fraser született meg (4 hónapos korában cisztás fibrózist diagnosztizáltak nála).
Hatalmi központot csinált a pénzügyminisztériumból
A politikában önálló hatalmi központot épített ki a Kincstár körül, és szigorú költségvetési politikát folytatott. A miniszteri lobbizásnak semmilyen teret nem hagyott, és egyébként is vaskézzel irányított, néhány vélemény szerint már-már sztálinista módon.
Hogy nem egyértelműen volt Tony Blair alárendeltje, mutatja, hogy a miniszterelnök szerette volna beléptetni az Egyesült Királyságot az euróövezetbe, a kancellár azonban - a brit közvélemény jelentős részének támogatásával a háta mögött - ezt a törekvést sikeresen akadályozta.
Még Blair sem tudta háttérbe szorítani
Az ezredforduló után egyre többet beszéltek arról, hogy Tony Blair örökébe akar lépni, a kényes szituációkban azonban Gordon Brown mindig a miniszterelnök támogatására szólította fel híveit, mert nem akarta, hogy esetleg árulása miatt kerüljön ellenzékbe a Munkáspárt. Néhány megfigyelő ezt értelmezte úgy, hogy hiányzik belőle a kormányfői poszt megszerzéséhez szükséges politikai kegyetlenség.
A párt 2005-ös történelmi, sorozatban harmadik győzelme után ugyan Tony Blair a kiszivárgott információk szerint szerette volna háttérbe szorítani, a pártban továbbra is népszerű Gordon Brown azonban sikeresen kivédte ezt a támadást, és végül elérte, amit akart: 2007. június 27-étől ő az Egyesült Királyság miniszterelnöke.