Tehetségtelennek és unalmasnak tartja a kelet-európai országok vezető politikusait a brit Economist.
A tekintélyes hetilap szerint a volt szocialista államokat a rendszerváltozások után még olyan államférfiak irányították, mint a cseh Vaclav Havel vagy a lengyel Lech Walesa, akiket még mindig mindenki ismer, de híres volt diplomáciai érzékéről az ugyancsak lengyel Alexander Kwasniewski is.
Mostanra azonban csak két politikus emelkedik ki a többi közül - írja az Economist: az orosz és az észt elnök.
A lap szerint Vlagyimir Putyinnak ugyan sok kritikusa van, de a szavára mindig, mindenki figyel. Az más kérdés, hogy ez a személyének, vagy inkább országa világpolitikai súlyának köszönhető.
Toomas Hendrik Ilvest pedig jó brüsszeli és amerikai kapcsolatai miatt emeli ki a hetilap.
Az Economist a szlovák kormányfőhöz hasonlítja a magyar miniszterelnököt. Gyurcsány Ferenc és Robert Fico ugyan ravasz politikusok, de jó üzleti kapcsolatokkal rendelkeznek és van egy enyhe populista hajlamuk - írja a lap.
Emellett nem érdekli őket eléggé a külpolitika, és nem mutatnak elég hajlandóságot a reformok újraindításában sem.
Az újság megállapításai szerint a többi régióbeli országot is gyenge politikus irányítja. Ukrajnában a belpolitikai helyzet köti meg az elnök kezét, Traian Basescu román elnök a kormánnyal nem jut dűlőre, a Lengyelországot irányító Kaczynski ikrek pedig túlságosan ingerlékenyek. Vaclav Klaus cseh elnök pedig beszél, de nem figyel másokra.
Az Economist szerint a kelet-európai politikusok nem tűntek ennyire középszerűnek, amíg a francia Jacques Chirac, a német Gerhard Schröder és az olasz Silvio Berlusconi volt hatalmon, de Angela Merkellel, Nicolas Sarkozyvel és Gordon Brownnal új lendületet kapott Nyugat-Európa.
A lap azt írja, hogy a kelet-európai vezetők inkább elijesztik a tehetséges fiatal politikusokat, ahelyett hogy támogatnák őket.