A különbség az weblapkészítők fizetésében a legkirívóbb: míg a nyugatnémet havonta átlagosan 2300 eurót keres meg, addig keleti kollégájának be kell érnie 1350 euróval.
Hasonlóan széles a szakadék a mesteremberek, így villany- vagy vízszerelők fizetése terén is, ugyanis a nyugati tartományokban még ma is közel 35 százalékkal többet kapnak az ilyen foglalkozást űzők, mint a volt NDK-ban. Némileg jobb az orvosok helyzete, náluk az átlagos különbség csupán 10 százalék.
A szakszervezetekhez közel álló Böckler Intézet tanulmánya szerint a fizetésbeli eltérés elsősorban abból fakad, hogy az alkalmazottak érdekeit védő testületeknek nem sikerült olyan átfogó tarifaszerződéseket elfogadtatni a keleti tartományokban, amelyek szavatolnák a bérek nyugati szintre emelését.
Szerepet játszik még az a tény is, hogy az egykori NDK-ban változatlanul magas a munkanélküliség, így a munkavállalók egyelőre nem számíthatnak azokra a juttatásokra, amelyek jelentősen emelik a nyugati országrész alkalmazottainak fizetését. Tény azonban az is, hogy a keleti tartományokban alacsonyabbak a lakbérek és a megélhetési kiadások is.
Az intézet tanulmánya ugyanakkor emlékeztet arra, hogy az ország újraegyesítését követően az akkori kancellár, Helmuth Kohl úgy vélte, néhány éven belül kiegyenlítődnek a fizetések is.