A rendszerváltás idején a Stasi berlini központjában lázas munka folyt: a besúgók jelentéseit tartalmazó szigorúan titkos óriási irattárat igyekeztek iratmegsemmisítők segítségével gyors ütemben megsemmisíteni. A külön erre a célra berendelt belügyesek pedig még kézzel is tépkedték az akták oldalait, azonban a papírtömeg elégetésére már nem volt idejük.
Így ezeket Németország újraegyesítése után zsákokba gyömöszölték, és azonnal hozzáláttak az összeillesztésükhöz. A kommunista rendszer öklének számító Stasi tevékenységének felderítése céljából a több mint 16 ezer zsák tartalmának összeragasztása eddig csak lassan haladt előre.
A Max Planck Intézet informatikusai azonban olyan számítógépes programot fejlesztettek ki, amely lehetővé teszi az összetartozó papírdarabok gyors egymás mellé illesztését és ezáltal olvashatóvá válik a lapra írt szöveg.
Az egykori NDK titkosszolgálatának működését feltáró intézmény vezetője rendkívül fontosnak nevezte az óriási anyagi megtakarítással járó módszer bevezetését, de megítélése szerint az így összeillesztett iratok aligha tartalmaznak szenzáció értékű adatokat.